22. Fejezet

*Laura szemszöge*

Jaj de jó újra a saját ágyamban ébredni. Felkeltem, majd a köntösömet felvéve a konyhába mentem, ahol Lucy már nagyban kávézott.
- Jó reggelt - köszön mosolyogva.
- Neked is - mondom, majd kiveszek egy bögrét. Leülök meginni egy kávét, mikor a telefonom megcsörren mellettem.
- Tessék? - szólok bele.
- Laura drágám, elkészültek a képek, jó lenne ha bejönnél megnézni őket - hallom meg a főnököm hangját, kérésére rávágok egy "oké"-t, majd felmegyek készülődni.
- Lucy, elmentem az ügynökségre, majd jövök - kiabálok az ajtóból.
- Oké - hallatszik a válasz a konyhából, mire elindulok. Leintettem egy taxit és bedaráltam a sofőrnek a címet, majd ehajtottunk. Bent felrohantam az irodához, ami előtt egy olyan személy ácsorgott, akit jelen pillanatban meg tudtam volna folytani. Szó nélkül megálltam mellette, és vártam hogy valamelyikünket behívják.
- Mi van, már nem is köszönsz? - néz rám, mire egy mély levegőt véve én is rá emelem a tekintetem.
- Szia Kat, hogy menne át rajtad a New York-i metró - motyogom a mondatom végét.
- Majdnem más is átment rajtam úgy két napja - nevet gonoszul. - De ne aggódj, egyszer nálad is beadja a derekát - fogja meg a vállam.
- Óh, nem tudsz te még semmit - mosolygok erőltetetten.
- Egyszer úgyis visszakönyörgi magát hozzám és téged elfelejt. Soha nem leszel olyan jó semmiben, mint én. Ross engem fog szeretni, az összes magazin az én képeimet akarja majd, te pedig egy senki maradsz örökre - mondja mindezt mosolyogva.
- Tudod, én már most több vagyok mint te - mondom széles vigyorral, ahogy elhalad mellettünk a postát szállító kocsival Greg a postás. Mivel egy magazin kicsúszik a nagy kötegből és a földre esik, címlapján pedig nem más van mint én. Kat morcosan néz rám, mire csak gyengén megütögetem az arcát.
- Ne durcizz, még csúnyább leszel csak - mondom nevetve, majd besétálok az irodába, ahonnan a főnök asszisztense már kiszólt nekem. Bent kaptam egy képsorozatot, majd kicsit beszélgettünk és már mehettem is.
- Azt hittem már ki se jössz - hallom meg Ross hangját a parkolóba érve. Megkeresem a tekintetemmel, majd tőlem körülbelül 10 méterre a kocsiának támaszkodva meg is találom.
- Mit keresel itt? - megyek hozzá közelebb.
- Gondoltam haza viszlek - ölel meg. Beszálltunk a kocsiba, majd még mielőtt elindította a kocsit lefogtam a kezét és azzal együtt a kocsikulcsot is, majd megcsókoltam.

* Lucy szemszöge*

Végre itthon vagyunk. Nem, mintha nem tetszett volna Hawaii, csak már nagyon hiányzott Los Angeles. Egyet kivéve. Mivel Laura elhúzott, most moshatom ki én az ő ruháit is, ráadásul éhen halok, ugyanis semmi kaja nincs itthon.
- Hova mész?- jön ki Riker a konyhából, miközben a bőröndömet ráncigálom.
- Jelen pillanatban, tönkre.- ülök rá a táskára- Mi van a kezedben?- kerekedik el a szemem, mikor meglátom, hogy Riker valamit eszik.
- Ropi! A konyhában találtam- válaszolja, mire szinte ráugrok.
- Nekünk mióta van ilyenünk?!- nyúlok érte, de elrántja a kezét.- Ne már! Egész nap nem ettem semmit, éhen halok!- nyafogom.
- Én is- ránt magához közelebb.
- Ne szórakozz! Riker!- szólok rá idegesen de ő csak mosolyog.- Megverlek esküszöm!- fenyegetőzöm, mire felnevet.- Ne már!- csapok a mellkasára. Nagynehezen adott a ropiból, de ettől egyáltalán nem laktam jól.- El kéne menni bevásárolni- kapcsolom be a mosógépet.
- Szólj Laurának!- fekszik le a kanapéra.
- Na ide figylej!- megyek ki.- Az előbb megetted a ropimat, most meg a kanapémon tehénkedsz, szóval a legkevesebb, hogy elviszel vásárolni!- állok meg előtte csípőretett kézzel.
- Mit kapok cserébe?- mosolyog perverzül.
- Két pofont, ha nem viszel el! Három percet kapsz!- megyek be a konyhába. Körülnéztem és összeírtam, hogy mik kellenek.- Mehetünk!- megyek be a nappaliba. Riker még mindig a kanapén feküdt csukott szemmel.- Nem dőlök be neki- mondom, de továbbra sincs semmi reakció. - Hát jó!- vonok vállat és ráugrok, mire egyből kinyitja a szemét.
- Nekem ez így tökéletes- karolja át a derekamat.
- Riker, éhen fogok halni! Gyere már!- rángatom. Nagynehezen felkelt, majd beszálltunk végre az autóba és elindultunk. Mivel fogalmam sem volt, hogy Laurának mi kell, ezért felhívtam. A 15. csörgésre fel is vette.
- Mondjad Lucy- szól bele a telefonba.
- Örülök, hogy végre felvetted! Gyere a bevásárló központba, mert nem tudom, hogy milyen kaját szeretnél- mondom.
- Oké, megyek- mondja- Ross, a bevesárló központhoz- szól a gondolom mellette lévőhöz.
- Miatta vetted fel későn a telefont igaz?- vonom fel szemöldökömet.
- Neeem... csak a kocsi hátsó ülésén volt a telóm- mondja kicsit zavart hangon.
- Ja. Meg Ross és te is- nevetek.
- Ne keverj össze saját magaddal- neveti el magát ő is.
- Tőled tanultam- mosolygok.
- Hát végülis, a legjobbtól kell tanulni- nevet.- Na indulunk.
- Oké- teszem le a telefont.
- Mit tanultál tőle?- néz felém Riker.
- Sok mindent- nevetek, mire furán néz.- Ross kocsija, Laura későn veszi fel a telefont...- mondom, mire leesik neki.
Nemsokára megérkeztünk a bolthoz. Megvártuk Lauráékat, majd négyen bementünk vásárolni, majd beültünk egy gyorsétterembe enni. Kaja után elindultunk haza. Mikor befordultunk az utcánkba megláttuk Ell-t, aki az út közepén ácsorgott. Ahogy közelebb értünk a házunkhoz, megláttuk, hogy az egész csapat az útpatkán ül.
- Hát ti?- szállok ki a kocsiból.
- Vártuk, hogy hazagyertek! Hol voltatok?- áll fel Delly.
- Bevásároltunk- szál ki a másik kocsiból Lau.
- Kajaa!- indul Rocky a csomagtartó felé.
- Nem!- vágok be elé. Kiszedtük a szatyrokat és bevittük. Mindenki levágódott a kanapéra, én pedig kipakoltam.
- Segítsek?- jön be Riker.
- Igen. Ezt vidd ki a többieknek, légyszíves- fordulok meg egy tál chipsel a kezemben.
- Elosztogatod nekik?- kérdezi döbbenten.
- Dehogy. Ez még a régebbi, ami a szekrényben volt. Amit ma vettünk, azt veled eszem meg este- adom a kezébe a tálat, de nem engedem el. Nem értette, hogy mire gondolok, ezért elmondtam neki- Este megnézhetnénk kettesben egy filmet- mosolygok.
- Rendben!- húzza maga felé a tálat, azzal együtt engem is, majd megcsókol. Vettem ki poharakat, vittem ki inni, és mivel Rocky és Ell miatt alig lehetett elférni a kanapén, jobbnak láttam, ha leülök a földre. Így üldögéltünk egy darabig, majd kimentem, mert valaki hívott. Csak a számot írta ki, így fogalmam sem volt, hogy ki az.
- Haló?- veszem fel.
- Szia, Lucy!- hallom meg David rekettes hangját, ami kicsit megijeszt.
- Jézusom, David! Mi a baj?- kérdezem aggódva.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de két napja megtámadtak és kórházba kerültem. Az orvosom, azonban csak akkor enged haza, ha valaki hozzátartozóm aláír néhány papírt. Be tudnál jönni?- kérdezi. Hírtelen nem tudtam mi van. Davidet megtámadták?! De ki és miért?!
- Persze! Máris indulok!- mondom, és besietek. David elmondta a kórház nevét, majd letettem.
- Mi történt?- kérdezi Delly, mikor elrohanok a kanapé előtt.
- Ki hívott?- pattan fel Riker és utánam jön.
- El kell mennem!- csak ennyit tudtam mondani, és kirohantam a házból. Bepattantam a kocsiba, és iszonyatosan gyorsan száguldottam be a kórházba.
- Jó napot! David Henrie-t keresem!- állok meg a portán.
- Mindjárt nézem!- mondja unottan a nő. Tetű lassasággal pötyökte be a nevet. Nem tudtam várni, így megállítottam egy fiatalabb nővért.
- Jó napot! David Henrie-t keresem. Két napja hozhatták be- mondom, mire megnézi a kezében tartott papírokat.
- 210-es szoba- int a folyosóra. Megköszönöm, majd elrohanok. Szinte beesek az ajtón, ahol David az ágyon ül sápattas, sebes arcával, és begipszelt lábával.
- Úristen, David!- futok az ágy felé és megölelem.
- Köszi, hogy eljöttél!- ölel vissza egyik kezével.
- Ez csak természetes. De mi történt?- kérdezem aggódva, majd az orvosra nézek.
- Az úrnak kisebb agyrázkódása van. Így nem nagyon emlékszik. A lába eltört, és kisebb zúzódásokat szenvedett. Ma már hazamehet, ha lesz valaki, aki vigyázz rá, még pár napig- mondja.
- Majd én!- jelentem ki.
- Rendben. Akkor kérem írja itt alá, illetve itt vannak a gyógyszerek- nyújt egy lapot, amit aláírok, majd átveszem a gyógyszereket.- Akkor jobbulást! Viszlát!- adja át nekem a zárójelentést, majd kimegy.
- Kik voltak vagy mikor, és hol?- nézek rá aggódva.
- Mentem hazafelé gyalog, mikor két srác elkapott és egy ház mögé vittek. Próbáltam szabadulni, de nem sikerült. Rúgdostak, megvertek. Aztán egy alak is felbukkant késsel a kezében. Felugrottam és elfutottam, de megcsúsztam, és bevertem a fejem. Másra nem emlékszem. Fogalmam sincs kik voltak- mondja.
- Akkor tört el a lábad is?- kérdezem, mire bólint.- Gyere! Hozzánk költözöl, míg rendbe nem jössz.- nyújtom a kezem.
- Nem akarok a terhedre lenni. És nem akarom, hogy miattam veszekedjetek Riker-rel- mondja.
- Nem vagy a terhemre. És Riker meg fogja érteni- mondom.
Segítettem neki felállni, majd mankóval nagynehezen lementünk. Segítettem neki beszállni a kocsiba, amjd elmentünk a lakásához, ahol összeszedtem neki pár cuccot, majd hazamentünk.



* Laura szemszöge *


- He? - nézek pöszén Lucy után. Már megint hova és miért ment el?
- Te jobban ismered.. ilyenkor normális? - néz rám kérdőn Ell.
- Soha nem volt normális, ha engem kérdeztek - röhög Ross.
- Na, azért... - nézek rá morcosan.
- Oké-oké, csak ilyenkor nem normális - emeli fel védekezőn a kezét.
- De a lényegen ez akkor sem változtat - járkál fel alá Riker.
- Majd visszajön - vonom meg a vállam, majd leülök Ross mellé a kanapéra.
- Legjobb barátság level: Laura - röhög Rocky. Nem is olyan sok idő elteltével Lucy be is futott... David-del. Egek ura, ezzel az emberrel meg mi történt?!
- Úristen David! - szaladok oda hozzá. - Mi történt veled? - nézek kicsit ijedten.
- Laura, David maradhatna nálunk egy kis időre? - szakítja meg ijedtségem Lucy.
- Természetesen, ez nem kérdés - mosolygok, mire csak azt látni, hogy Riker idegesen feltrappol Lucy szobájába.
- Felkísérnéd David-et a vendégszobába? Addig én beszélek Riker-rel - néz rám Lucy, mire csak bólintok, ő pedig felmegy a szobájába. Felsegítettem David-et a szobába, majd leültettem az ágyra és ágynemű keresésbe fogtam.
- Köszönöm - mosolyog, ahogy leteszem mellé a kisebb kupacot.
- Nincs mit - ülök le. - Egyébként, mi történt?
- Elég csúnyán megvertek - mered maga elé. Már épp kérdeztem volna, hogy ki volt az, de megelőzött a beszéddel. - Lucy nagy veszélyben van, és nagyon féltem.
- Én is féltem, de tudom, hogy tud magára vigyázni - mondom.
- Azért vigyázz rá és... -folytatná, de Lucy pont belép.
- Át kéne kötni a sebeket - ül le mellénk az elsősegély dobozzal. Elkezdtük átkötögetni David sebeit, mikor Ross az ajtóban állva megszólalt.
- Na, mostmár értem a problémád - fordul Riker felé, mire amolyan "tényleg?" fejjel nézek rá, majd becsukom az ajtót.
- Röhejes, amit ezek ketten művelnek néha - jegyzem meg.
- Annyit veszekedtek Ross-sal, nem is csodálom, hogy minden pasitól félt - mosolyog Lucy.
- Jó, de akkor is.. A két hős szerelmes leállhatna csak egy picit - nevetek.
- Hiányolnátok a hülyeségeiket. Én már csak tudom, milyen hiányolni a sok hülyeséget - néz David Lucy-ra.
- Na kész is - kel fel Lucy. Erre Riker se mondhatja, hogy van köztük valami. Befejeztem az ágyat, majd én is kimentem Lucy után.
- Ez az egész miattam van - fogja a fejét.
- Ne hibáztasd magad. Hamar meggyógyul és minden rendben lesz - ölelem meg mosolyogva.
- Na végre, hogy kijöttél - szólal meg a hátunk mögül Ross.
- Bocs, vannak fontosabb dolgok is - forgatom a szemem, mire sarkon fordul, de elkapom a kezét és visszahúzom, majd megcsókolom.
- Szeretlek, a féltékenységeddel együtt te bolond - túrok nevetve a hajába.
- Én is téged - karolja át a derekam, majd magához ölel.
- Asszem én is lemegyek Riker-höz - mosolyogja Lucy, majd leindul a nappaliba, mi pedig utána.

* Lucy szemszöge*

Tudom, hogy ez az egész miattam van. Az a szemét mindent megtesz, hogy kikészítsen. Grant-nek igaza volt. A szeretteimet bántja először.
Miután Riker idegesen felment, utána mentem. Benyitottam a szobámba, mire egyből magyarázni kezdett.
- Persze, szállásoljuk el Los Angelest, helyünk van bőven!- mondja idegesen.- Tudod, mennyire idegesít ez a srác, mégis idehozod!- mondja kicsit halkabban.
- Mert egy régi barátom! De te ezt úgysem érted meg soha!- mondom csalódottan.
- Nem értem meg?! Nem tudom te hogy éreznéd magad, ha ide hoznám valamelyik Glee-s munkatársnőmet, és minden elé helyezném kívánságait!
- Az én hibám volt ez az egész! Jóvá kell tennem!- magyarázom. Riker nagyot sóhajtott, majd higgadtan kérdezte.
- Utána elmegy?
- Ha nagyon szeretnéd- fordulok meg, de elkapja a kezem.
- Nem akarlak elveszíteni- súgja fülembe, mire megfordulok.
- Bíznod kell bennem! Soha életemben nem csalnálak meg. Főleg nem Daviddel. Ő a legjobb barátom!- mondom, mire megcsókol.
- Akkor az esti filmezés is törölve?- kérdezi.
- David hamar elalszik a gyógyszerektől, Laura meg nem fog zavarni- mosolygom és megölelem.
Megkerestem az elsősegély dobozt, majd Laurával átkötöttük David sebeit. Utána lementünk a többiekhez. Elmeséltem, hogy mi történt, mire Delly teljesen kiakadt. Pár perc múlva megcsörrent Ross mobilja.
- Szia!- szól bele- Persze! Ott leszünk! Szia!- teszi le, mire Laura kíváncsian néz rá.- Calum volt! Azt kérdezi, hogy nem-e akarunk elmenni vele bulizni, hárman. Riker, Rocky és én.- mondja, mire Rocky egyből igent mond.
- Én nem tudok menni- mondja Riker.
- Dehogynem! Majd máskor filmezünk. Menj, de nem csajozni!- emelem fel mutatóujjam fenyegetően.
- Nem fogok!- csókol meg, majd Ross-ra néznek.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?- kérdezi Laura.
- Nem lesz gond, anyu- válaszol Ross szemforgatva.
- Jó, de aztán csak mértékkel!
- Ahogy te szoktad?- röhög Ross.
- Na azért annál nagyobb mértéket tarts- válaszolja Lau nevetve.
- Vettük főnök, vigyázunk erre itt!- tiszteleg Riker és Rocky, mire felröhögök. Ross felkelt a kanapéról, majd Laurát is felhúzta és hosszasan megcsókolta.
- Hát ha így folytatják, max akkor megyünk el, ha már megfulladtak- röhög Rocky, mire Ross elengedi Laurát és elmennek. Hát, hogy mi lesz ebből...

* Másnap*

Tegnap este áthívtuk a srácokat reggelizni. Leültünk az asztalhoz, és már majdnem kész voltunk a reggelivel, mikor Rydel megkérdezte.
- Hol vannak a fiúk?
- Én azt hittem, hogy otthon vannak- mondom, mire Delly megrázta a fejét, hogy haza még nem mentek. Pedig már reggel nyolc van. Már éppen mondani akartam valamit, mikor csengettek. Felkeltem és ajtót nyitottam, mire a három emlegetett szamár úgy estek be az ajtón.
- Úristen!- ijedek meg, mikor Ross megbotlik a saját lábában és majdnem orraesik. A nagy hangzavarra a többiek is kijöttek a konyhából.
- Sziasztook!- int Rocky, majd elterül a kanapén Ross mellettt. Ők ketten láthatólag teljesen kész vannak. Az egyetlen személy, akivel beszélni lehet, az Riker. Vagy mégsem. Az említett személy nekidőlt a falnak, és Rockyékon röhögött.
- Hol van Calum?- kérdezem, ugyanis ő volt a buli kitalálója, és nem lenne jó, ha valahol az út szélén feküdne.
- Olyan korán elment, mint amennyire Ross részeg. Nagyon!- röhög. Mind a hármukból dőlt a piaszag, de mivel Rocky és Ross bealudtak a kanapén egymás hegyén-hátán, csak Riker-t tudtuk elküldeni.
- Menj és zuhanyozz le, mert iszonyatosan bűzlessz. Utána meg feküdj le!- mondom, mire felém néz, egy hülye vigyorral az arcán.
- Puszikát!- csücsörít és nyújtja a kezét, de nem mentem oda hozzá, ezért felém kezdett lépegetni, mire majdnem elesett.
- Vigyázz, mert rádmászik!- áll közénk Ry.
- Tessék!- dob Rydel egy csomag rágót Riker kezébe, aki értetlenül kezdi el forgatni.
- Menj feküdj le!- mondom neki, mire elindul a lépcsőn, de majdnem elesik, így Ry és Ell felkísérték a szobámba.
- Mindig így bulizik?- néz rám David.
- Nem- vágom rá.
Elpakoltam a tányérokat, majd vártuk, hogy mindenki felébredjen. Rydel elment a gyógyszertárba, hogy hozzon fejfájás csillapítót, mire ezek felkelnek, meg vett kávét. Laura leült Ross mellé, aki elkezdett beszélni álmában, én pedig felmentem Riker-hez.
Halkan benyitottam a sötét szobába, ahol csak nyöszörgés hallatszott.
- Szia!-ülök le az ágyra.
- Szia- morog, mire elmosolyodom.
- Jó volt a buli?- fekszem le mellé.
- Direkt csinálod? Mert nagyon nem jó érzés- vágja rá Riker, mire felnevetek.
- Aludj vissza!- adok egy puszit a fejére, és fel akarok kelni de megfogja a kezem.
- Maradj itt!- húz vissza. Visszafeküdtem mellé, és néztem, ahogy szegény szenved.- Fáj a fejem!- nyöszörög. Még egy darabig szenvedett, majd megint elaludt.



* Laura szemszöge*


Egyszer megfogom nyúzni Ross-t. Kimentem a konyhába egy pohár vízért és gyógyszerért, majd Rocky lábát arrébb pakolva leültem a kanapéra és Ross fejét az ölembe vettem.
- Aww, ez de cuki - jegyzi meg Rydel, mire röhögve ránézek.
- Nagyon, na inkább menjetek enni - intek neki nevetve. Lassan végig simítottam Ross arcán, majd egy puszit nyomtam az arcára, mire ébredezni kezdett. - Kicsim..
- He? - néz rám kómásan.
- Kelj fel és vedd be a gyógyszert, zuhanyozz le és feküdj le aludni - mondom lágy hangon.
- Rendben - morogja Rocky, mire felé nézek, de ő csak lefordul a kanapéról és a földön alszik tovább. Ross nagynehezen felkelt, majd bevette a gyógyszert és lezuhanyozott, addig én a szobámban vártam rá.
- Nagyon kivagyok - fekszik le az ágyamra, mire melléfekszek. - De azért valami még beleférne - tornyosul fölém, majd megcsókol.
- Aludj - lököm vissza a helyére.
- Itt maradsz velem? - kérdi, mire mosolyogva hozzábújok..