3. fejezet

*Lucy szemszöge*

Miután hazamentünk nekiálltunk a berendezkedésnek. Vagy másfél órán keresztül pakoltunk.
- Na én készvagyok!- zuhantam fáradtan a kanapéra.
- És...- akasztja be az utolsó ruháját.- Én is kész vagyok.- ül le mellém.
- Lucy...Öhm.. Tudom, hogy különösebben nem rajongsz a gondolatért, de elmehetnénk vásárolni.- kérlel Lau kicsit félve.
- Nee! Könyörgöm Lau bármit csak vásárlást ne.- mondom.
- De ez vészhelyzet!
- Most raktál be a szekrényedbe öt plázának megfelelő ruhát! Minek neked több?- kérdezem.
- De azt rekord idő alatt tettem be és, mert változásra van szükségem.- mondja mire csak furán nézek rá.
- Minek a változás?- kérdezem.
- Csak, mert...-próbál kitalálni valamit.
- Csak azt ne mond, hogy egy srác miatt.
- Nem egy srác, hanem A srác. És nem.- kamuzza be az utolsó mondatát, elég rosszul.
- Milyen lányok jönnek be Rossnak?-kérdeztem unottan.
- A kemény csajok. Tényleg! Elmehetnénk hennás tetkót csináltatni, vagyis csak én- vigyorog.
- Laura! Drága barátnőm!- kezdem finoman. - Neked teljesen elmentek otthonról?!- szólok ezúttal keményen.
- Most az egyszer tényleg nem. Amúgy is régóta gondolkodom a stílusváltáson. Itt a jó alkalom!- magyarázza.
- Komolyan egy fiú miatt akarod megváltoztatni magad? Mi lett volna, ha azokat a lányokat szereti akiknek giga mellük van? Plasztika?-mondom.
- Az csak egy lehetőség. Vannak ruhák, amik nagyítják a mellet. A New York-i stylistom mondta. Ahogy azt is, hogy nekem minden jól áll. Ezért kísérletezek- mondja úgy, mintha élete legjobb ötlete lenne ez az egész.
- Te életed!- egyeztem bele.
Még beszélgettünk majd elmentünk zuhanyozni. Miután kész lettünk mind a ketten a saját szobáinkba mentünk.
Reggel mikor felébrettem Laura már menni készült. Gyorsan felvettem egy egyszerű ruhát:

Majd én is elindultam dolgozni. Ahogy beértem Kate fogadott.
- Szia Kate!- köszöntem neki.
- Szia! A főnök hív minket.- mondta.
- Oké Akkor menyjünk!- elindultunk az iroda felé.
- Jó reggelt!- köszöntünk.
- Jó reggelt lányok! Üljetek le.- mondta. Kate leült de én álva maradtam.
- Nekem jó álva is.- mondtam.
- Na. A lényeg, hogy az este folyamán megöltek egy embert. Egy gazdag embert. Van egy bár ahova járni szokott. A feladat a következő. Kate te utánanézel a férfi családjának, Lucy te pedig elmész a bárba. Méghozzá beépülsz. Öltözz úgy. És ne lássák a pisztolyt ami most is kilóg.- mondta a főnök.
- Oké. És mikor kell mennem?- kérdeztem.
- Holnap este lesz ott egy nagyobb parti. De vigyázz. Ott a lányok veszélyben vannak. Azért küldelek téged mert te tudsz önvédelmet. És erősebb vagy. Kate pedig jobban tud a családtagokkal beszélni.
- Oké. - mondtam. Kimentünk majd be a saját irodánkba. Átnéztük az adatokat majd hazamentünk. Mivel Lau később végez így megint be mentem hozzá.


* Laura szemszöge *

Persze mindenki ilyenkor megy szabadságra. Maradjon szerencsétlen új lány tök egyedül a csúcsforgalomban. A déli sürgés-forgásban azt se tudtam, hol áll a fejem. A szemem sarkából láttam, ahogy valaki megáll a pultnál.
- Mit hozhatok? - kérdezem, úgy hogy nem fordulok meg, és hirtelen nevetést hallok. Ismerős ez a kacaj. - Bocsi Lucy, csak jelenleg azt sem tudom hol vagyok - kapom fel az utolsó rendelést és kiviszem, majd visszamegyek a barátnőmhöz.
- Látom van meló - nevet.
- Most még istenes. 10 perccel ezelőtt, na az volt durva - ülök le nevetve. - Veled mizu?
- Megkaptam az első melóm. Egy gazdag, bárba járós fickót tegnap megöltek, én meg megyek a város legdurvább bárjába beépülni - mondja lelkesem.
- Nem akarok beleszólni, de azért vigyázz magadra! - nézek rá aggódóan. - És kívánj szerencsét! - nézek el a válla mellett, ahol épp Ross-ék jönnek be.
- Sok szerencsét! - mosolyog. Felkapom a kis füzetem, amibe a rendeléseket írom és elindulok. Most hasznát veszem a sok kifutón való mászkálásomnak.
- Mit hozhatok? - állok meg mellettük.
- Mi a mai ajánlat? - néz perverz mosollyal Rocky.
- Ne erőlködj! - mosolygok. Nehezen kitalálták, hogy mit egyenek. Leadtam a konyhának a rendelés, majd a hajamat megigazítva kivittem.
- Megkérdezhetem a pincérnő nevét? - mosolyog Rydel.
- Laura.
- Mond csak Laura, van kedved neked és a barátnődnek átjönni ma hozzánk?
- Mármint Lucy és én? - lelkesedek, de aztán eszembe jut a vásárlás, amit nem húzhatok el sokáig, mivel Ross most is simán át néz rajtam. - Szívesen mennénk, de ma már vásárlás van a tervünkbe véve - erre a szőkeség szeme felcsillan.
- Én szívesen megyek vásárolni is.
- Akkor hallgathatod drága barátnőm óbégatását egész végig, mert utál vásárolni - forgatom a szemeim.
- És hogy áll a videó játékokkal? - kérdezi Ryland.
- Tudtommal szeret játszani.
- Akkor Lucy elmegy a srácokkal, te meg jössz velem - mosolyog Rydel, a fiúk pedig erősen bólogatnak. Odahívom Lucy-t is, aki úgy szint beleegyezik. Ahogy lejárt a munkaidőm elindultunk két irányba. Bementünk a plázába, ahol Delly megtorpant, és kérdőn néz rám.
- Fekete cuccok. A legminibbek - mondom határozottan, mire furán néz rám. - Mi van?
- Csak nem vagy az a kemény csaj fajta. Viszont ismerek valakit, aki támogatni fogja a változást.
- Ki? - csillan fel a szemem, annak reményében, hogy az öccsét mondja.
- Ross. Imádni fog. Amúgy is azt mondta, hogy bombázó vagy, de olyan szerelésben... Csorogni fog a nyála - nevet.
- Az a cél - nevetek én is.
- Látszott rajtad, már az elejétől kezdve, hogy bejön neked az én idiótám - bementünk egy boltba és Rydel egy csomó ruhával bezavart az öltözőbe. Mindegyikben fel-alá kellett rohangálnom. Egy idő után Rydel kezd nagyon furcsa lenni, megint. Mintha emlékeztetném valakire.
- Elmondod, mi olyan érdekes? - nézek rá kérdőn.
- Nagyon hasonlítasz egy New york-i modellre. A járásod, az alakod, de még az arcod is. Mit is mondtál mi a vezeték neved? Az én tippem a Marano, de szólj, ha tévedek.
- Jó én vagyok, de már nem modellkedem. Ennyi és kész - szögezem le. Megvettük a ruhákat, még Lucy-nak is vettem egy pár rucit a munkájához. Haza indultunk és az egész utat végig dumáltuk.

- Riker -

Ez a Lucy... Nagyon érdekes lány. Jó értelemben. Gyönyörű, okos és humoros. Nem átlagos csaj, különleges. És szerintem teljesen belezúgtam. Nem olyan tömeggyártmány, mint Lauren. De most ő van nekem. Talán szakítanom kéne vele? Igen! Pontosan ezt fogom tenni. Szakítok vele és elmondom Lucy-nek, hogy bírom.

* Lucy szemszöge*

Míg Laura és Rydel vásárolnak én addig átmentem a srácokhoz. Rengeteget nevettem az úton. Riker elég cuki viszont egész úton alig szólt valamit. Ellentétben Rockyval aki végigdumálta az utat. Szerintem ő sem tudta, hogy miről beszél.
- Itt laktok?-kérdeztem.
- Aha.- mondta Rocky.
- Ez csúcs! Mert mi kb. két útcával arréb.- mondtam.
Bementünk majd a fiúk egyből megcélozták a kanapét.
- Kivel akarsz játszani?-kérdezte Rocky és kacsintott.
- Engem ne válasz. Nem tutsz legyőzni.- mondta Ryland.
- Oké. Akkor legyen a perverz és az egóista.- mondtam mosolyogva.
Leültünk játszani. Méghogy Ryland verhetetlen. Haha. Jó vicc. Vagy háromszor megvertem.
- Ügyes vagy!- mondta Ratliff.
- Köszi.
- Na most én jövök.- ült le Ross. Reménykedett, hogy kimerítettem az öccsét és így meg tudja verni.
Amíg ök játszottak kimentem Rikerhez, aki a medencéjük mellet ült.
- Szia!- köszöntem.
- Szi..szia!- köszönt vissza.
- Leülhetek?- mutattam mellé.
- Persze.- vágta rá. Leültem mellé. Egy ideig nem szóltunk semmit majd megkérdezte.
- Mióta laktok itt?
- Tegnap költöztünk ide. Laura pincér én meg nyomozó.- mondtam.
- Komolyan?-kerekedett el a szeme.
- Aha.
- Mázlista lehet a barátod.- mondta.
- Öhm.. nincs pasim.- mondtam. A szemembe nézett. De szép szemei vannak. Na jó ezt most tényleg így gondoltam? Nem lehetek belé szerelmes.
- Előbb utóbb úgyis megtalálod a szerelmet - mondta. Még néztük egymás szemeit, amikor megcsörrent a telefonja.
- Szia Lauren! Mit akarsz? - szólt bele elég mogorván. - Engem nem érdekelsz! Elegem van belőled! Igen szakítok! Szia! - tette le a telefont.
- Hogy lehetsz ekkora paraszt? - akadok ki.
- Mi? - néz rám értetlenül.
- Még kérdezed? Hogy lehetsz ennyire bunkó? Szerintem szegény lány megérdemli, hogy normális hangnemben személyesen szakíts vele azok után, hogy összejött veled! - mondtam.
- Most komolyan ezen vagy kiakadva? - nézett rám értetlenül.
- Igen. Eddig azt hittem, kedves srác vagy, de nem. Egy érzéketlen bunkó vagy! - mondtam és bementem. Leültem a fiúkhoz, és vártam Laurát. Hogy lehet, hogy majdnem bedőltem ennek az idiótának?

2. fejezet

* Laura szemszöge *

- Lucy, szerintem ez nagyon nem jó ötlet. Szeretek ép csontokkal élni - érvelek az éppen engem ráncigáló barátnőmnek.
- Nyugi nem lesz semmi baj! Gyere! - nyugtatgatott, nem sok sikerrel. Bármennyire is be akart vinni az istállóba, én nem hagytam. Megtorpantam előtte és nem voltam hajlandó bemenni. Erre ő bement és egy lóval az oldalán jött ki.
- Ha a pasizás is ilyen könnyen menne, mint ahogy te kihozod ezt az izét - motyogtam magamban.
- Ő az én lovam. A neve Tornádó. Kiskoromban sokat néztem a Zorrót - nevet.
- Örülök, hogy megismerhettelek Tornádó - intek a lónak. - Mehetünk? - nézek reménykedve Lucy-re.
- Nem. Ezen a lovon te lovagolsz. Én megyek apa lován - mondta és felém nyújtotta a kantárt. Vonakodva, de elvettem, mire bement a másik lóért. Ahogy kiért vele kijelentettem.
- Essünk túl a bemutatkozáson - nevetek.
- Ő apukám lova. A neve Villám. Őt is én neveztem el kiskoromban. Miután apa meghalt nem nagyon engedett senkit se a közelébe.
Ugyan nem nagyon rajongtam a gondolatért, de felültem a lóra. Huh, jó magas. Azt hiszem egyszerre lett tér és ló iszonyom. Lucy is épp szállt fel a lóra, mikor valami érdekeset láttam meg az oldalán.
- Mi az ott? - mutatok az oldalán lévő fegyverre. - Vagyis inkább, miért van ott?
- A fegyverem. Apukámé volt. Mindig magamnál tartom, de nyugi nem foglak lelőni - nevet.
- Ez megnyugtató - állapítom meg. Bizonytalanul, de elindulunk. - Kicsinek vészesebbnek tűnt - nevetek. Még vagy egy órát lovagoltunk, Lucy mindent megmutatott, és vacsorára pont visszaértünk.

- Két nappal később-

* Lucy szemszöge*
Már mindent összepakoltam. Laura segített. El sem hiszem, hogy mától Los Angelesben fogok élni a legjobb barátnőmmel. Féltem anyát itton hagyni de Bill mellete lesz. A lovakat Tim-éknek adtuk. Ők fognak róluk gondoskodni. Most éppen az üres szobámban állok és utoljára körülnézek.
- Lucy!- jön be lassan Laura.- Bill szólt, hogy indulnunk kéne.
- Megyek!- mondtam. Mielőtt becsuktam volna az ajtót még egyszer visszanéztem. Megfogtam az utolsó bőröndömet ami még az ajtó előtt állt és lementem a lépcsőn. Lent már mindenki ott volt.
- Nagyon vigyázz magadra!- ölelt meg anya hosszasan.
- Te is!- mondtam. Elbúcsúztunk majd beültünk az autóba és elindultunk a repülőtér felé.
Nemsokára meg is érkeztünk.
- Sok sikert! És vigyázzatok magatokra!- ölelt meg Bill.
- Rendben. Te meg vigyázz anyára!- mondtam.
Miután Billtől is elbúcsúztunk bementünk a reptérre. Felszálltunk a gépre ami olyan 10 perc múlva el is indult. Irány Los Angeles!
Végig beszélgettük az utat majd miután leszállt a gép elindultunk az új lakásunkhoz.
Ahogy megláttuk a házat mind a ketten elámultunk. Bementünk és megkerestük a szobáinkat.

Laura szobája:


Az én szobám:


Kiörömködtük magunkat és egy kicsit kipakoltunk majd mind a ketten elindultunk az új munkahelyünkre.
Laurával egy darabig együtt mentünk majd elváltunk egymástól. Tovább mentem. Egy hatalmas épületnél megálltam, ahogy beléptem megkérdeztem a portást.
- Elnézést! Merre találom Mr. Wayne Rigsby irodáját?- kérdeztem.
- 2. emelet.- mondta.
- Köszönöm!- feleltem és elindultam. Beszálltam a liftbe és elindultam a második emelet felé. Ahogy felértem megláttam egy ajtót ahova ki volt írva a név. Bekopogtam.
- Tessék!- szólt bentről egy hang.
- Jó napot! A nevem Lucy Hale. Az állásinterjúra jöttem.- mondtam.
- Üdvözlöm Lucy. A neem Wayne Rigsby!- fogott velem kezet.- Üljön le!- mutatott az író asztala előtti székre.
- Sokat halottam magáról. Ha jól tudom az apja is nyomozó volt.- mondta.
- Igen. Valami olyasmi.- mondtam.
- Láttam magáról egy videót, amin kiválóan lő.
- Köszönöm!
- Kap egy saját kis irodát. A munkája pedig nyomozás lesz. Ki kell nyomoznia a halálok okát, be kell épülnie stb. Most pedig bemutatom Kate-nek. Ő lesz a társa.- mondta és elindultunk.
- Kate!- kopogott be a nyitott ajtón. A számítógép mögött egy szőke hajú csaj ült.
- Igen!- nézett fel a gépből.
- Ő itt Lucy. A társad.- mondta Wayne.
- Szia!- jött oda hozzám és a kezét nyújtotta.- A nevem Kate Todd. Örülök, hogy megismerhetlek!.


- Szia!- ráztam vele kezet.- Az én nevem Lucy Hale. És szintén örülök, hogy megismerhetlek.- mutatkoztam be én is.
- Kate kérlek vezesd körbe Lucy-t. Mutass meg neki mindent. Lucy te pedig holnaptól itt dolgozol. Üdv a csapatban. Találkozunk reggel nyolckor.- mondta Wayne majd elment.
- Gyere!- mondta Kate és elindultunk. - Szóval ahol most voltunk az az én irodám ez pedig a tiéd.- mondta és benyitott az ő irodája melletti irodába.
- Ez csúcs!- mondtam.
- Gyere!- mondta. Lementünk egy pince helyiségbe.- Itt vannak a halottak akiknek halálát ki kell nyomozni.
Ő pedig itt Dr. Jack Hodgins. A mi "orvosunk". Jack ő itt Lucy. Az új nyomozó.- mutatott be minket Kate.
- Helo!- köszöntem.
Tovább mentünk. Kate mindent megmutatott. Miután körbevezetett elindultam haza. Útközben kaptam egy SMS-t Laurától, hogy menjek be hozzá, mert be kellet állnia ugyanis valaki kilépett. Így elindultam Laura munkahelyére.


- Laura -

Még egy teljes napja se vagyok LA-ben, de már most dolgozom. És persze hallgatom az új főnököm "A vendégnek mindig igaza van" monológját. Hogy a bánatba tud ennyit beszélni? Már riasztottam Lucy-t is, hogy jöjjön be, mert kezdek meghülyülni. Már most.
- Akkor most menj be átöltözni, és ne feledd! - kiált utánam, mert már elindultam hátra.
- A vendégnek mindig igaza van - kántálom unottan. Bementem átöltözni. Felszolgáló vagyok fehér szerelésben. Logika, édes istenem miért nem áldottad meg az embereket több ésszel.

(csak a ruha, a lány a ruhában nem Laura)

Kimentem és beálltam a pult mögé. Ezért érdemes volt már ma kezdenem, nem történt semmi. Lucy sikeresen befutott fülig érő szájjal.

- Azt hittem, be se jössz - ölelem meg nevetve a pult mögül.

- Van egy csaj, aki a társam és azt hittem, hogy még az udvart is megmutatja - ül le egy székre.
- Nekem főnököm van, aki nem képes befogni a száját - ülök fel a poharak mellé, de nem sokáig tudtam ücsörögni, mert egy kis csapat fiatal jött be. Valahonnan nagyon ismerősek, de most hirtelen nem esik le, hogy honnan. - Mindjárt jövök, csak a vendégek jönnek mennek itt... Szökőévben egyszer - sóhajtok nevetve. Megfogok egy tálcát, hogy összeszedjem a poharakat, valamint egy kis jegyzetfüzetet is a kezembe kapok és elindulok. Először persze minden mást megcsinálok, aztán megyek csak oda hozzájuk.
- Elnézést! -  hallok meg egy hangot, ami a hátam mögül jön, miközben épp az asztalt törlöm le. - Hölgyem! - szólít meg újra, mire felkapom a tálcát és megfordulok. A srác már bőven a személyes teremen belül volt, sőt szinte már a képembe mászott, amitől a frász jött rám és azzal a lendülettel, ahogy fordultam el is estem. A szőke szívtipró egyből a segítségemre sietett. Remek! Nem elég, hogy béna vagyok, de még ez is hülyének néz.
- Jó kis első nap - motyogom magamban.
- Annyira sajnálom. Ugye jól vagy? - ereszkedik le hozzám. Felsegít és gyorsan összeszedi a leesett dolgokat, majd a kezembe adja. Felnézek rá és hirtelen bevillan, hogy honnan volt annyira ismerős. Elkerekednek a szemeim és elkezdek nyökögni.
- Öhm... tudod....izé... az ú...- ő csak furán néz rám, de hála az égnek drága barátnőm kihúz a pácból.
- Szia! A nevem Lucy, ő pedig itt a legjobb barátnőm Laura - mutat be Lucy, mire én csak hevesen bólogatok.
- Fé- Fél perc és...
- Fél perc és az asztalotoknál lesz - segít ki barátnőm, mire én csak egyetértően bólintok és elrohanok, Lucy pedig utánam.
- Egy barom vagyok - megyek be a pult mögé.
- Ugyan! Ez bárkivel előfordulhat. Amúgy csak nekem ismerős ez a gyerek? - néz hátra.
- Mond neked valamit az a vezeték név, hogy Lynch?
- A kedvenc bandánk tagjai - von vállat.
- Lucy! Ross. Az a srác Ross volt. És úgy néztem ki előtte, mint egy idióta, pedig elméletileg nem vagyok az - magyarázom, miközben megfogom a vállát és kicsit megrázom.
- Szóóval, akik ott ülnek, azok az R5 tagjai és a srác, aki előtt leégetted magad, az Ross?
- Légyszíves ne emlékeztess rá! Inkább kívánj szerencsét! - nyelek egyet, majd elindulok az asztaluk felé. Viszont egy ugyanolyan pincér ruhában lévő csaj beelőz. Megáll az asztaluknál és bájologva próbálja felvenni a rendelést, közben Ross-ra mosolyog, mire én, mint valami táncospalánta odacsúszok és a csípőmmel arrébb lököm.
- Mit adhatok? - mosolygok.
- Nos csinibaba...-kezdi el Rocky.
- Ha még egyszer így hívsz, nem marad ép testrészed! - mosolygok még mindig.
- 3 kóla, 1 citromos víz és egy narancs juice - tudja le gyorsan Ratliff.
- Egy pillanat és hozom - jelentem ki, majd próbálok úgy visszasétálni a pulthoz, ahogy a kifutón tettem. Talán most nem égettem le magam a kelleténél jobban. Mint a villám, úgy rohantam vissza a rendeléssel, de még mielőtt odaértem volna megláttam egy csajt a srácok mellett. Nem hallgatóztam, de véletlenül meghallottam a beszélgetést.
- És mond csak Ross - fogja meg a rózsaszín miniruhás csaj a kezét. - Neked milyen csajok jönnek be?
- Maradok a szokásosnál - veszi le a csaj kezét az övéről. - A rossz kislányoknál - erre a csaj, csak felpattan és elrohan, mire én odalépek és leteszem eléjük az üdítőket. Ez a plusz infó még jól jöhet. Asszem vásárolgatok ezt-azt. Lucy-val hazamentünk amint lejárt a munkaidőm, és normálisan berendezkedtünk.