12. fejezet

* Laura szemszöge *

Fáj a fejem, kicsi a hely és tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Megpróbálom kinyújtani a lábam, erre nem belerúgok valamibe? Dehogynem!
- Összetöröd a berendezést? - hallom meg Ross hangját, hát, izé... magam alól.
- Azt sem tudom, hol vagyok, akkor nem mindegy? - nevetek, de még ez is fáj.
- Hát nyisd ki a szemed, hogy lásd, hol is töltöttük az éjszakát - röhög. Kinyitom a szemem és kómásan körbe tekintek.
- A kocsiban aludtunk? - nézek rá pöszén.
- Hát szerintem túl sokat nem aludhattunk - vigyorog. Le se tagadhatná saját magát. Komolyan, azt a perverz fantáziáját.
- Miért, te emlékszel valamire? - kérdem felvont szemöldökkel.
- Hát nem, de ez egyértelmű.
- Hát... szóval... izé...
- Feladod? - mosolyog.
- Kénytelen leszek - nevetek, mire hosszasan megcsókol. - Imádlak, meg minden, de... hogy is mondjam... Az italboltnak nincs ilyen szaga.
- Te se panaszkodhatsz - simít ki az arcomból egy hajtincset.
- Tudod ez olyan romantikus lenne, ha nem arról beszélgetnénk, hogy melyikünk bűzlik jobban a piától - nevetem el magam. - A múltkor nem volt a kesztyűtartóban rágó? - nézek a szöszire.
- Komolyan? - vonja fel a szemöldökét.
- Most miért? Érzem, ahogy keveredik a fél világ a számban. És... És nincs és, csak rágót akarok! - vergődök előre. A sebváltó beleállt az oldalamba, de megszereztem az életet adó drazsét.

* Lucy szemszöge*

A fejem rohadtul fáj, iszonyatos pia szag van és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Megfordulok mire valakinek a hátához ér a kezem.
- Ne bökdöss!- szól egy rekettes hang mellőlem.
- Te meg vedd ki a lábad a derekamból- válaszolok.- Amúgy meg hol vagyok?- próbálom kinyitni a szemem de a fejfájás ezt nehezíti.
- Valahol a kupiban.- mondja Riker.
Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Hát a látvány nem volt valami jó. Komolyan mintha tornádó pusztított volna egy szobában és italboltban. Hát, hogy én ezt ma fel nem takarítom az is biztos.
- Istenem!- fordulok a párnám felé miközben észreveszem, hogy Riker-en nincs póló.
- Rajtad miért nincs póló?- nézek rá.
- És rajtad?- néz rám nyugodtan mire magamra nézek. Nemhogy póló de még nadrág sem volt rajtam.
- Ugye nem feküdtünk le?- kérdezem.
- Szerinted emlékszem rá?- teszi fel a költői kérdést Riker.
- Hát ez király.- mondom.
- Figyelj!- csúszik hozzám közelebb.- Ha le is feküdtünk ismételjük meg, hogy emlékezzünk rá.- karolja át a derekamat.
- Egy: lehet, hogy le sem feküdtünk. Kettő: szerintem egyikőnk se örülne ha a másik szájába hányna.- utalok arra, hogy másnaposak vagyunk és én mindjárt hányok. Erre persze Riker elengedett.
Mikor felkeltem észrevettem az ágyam melletti Jack Daniels és Cherry-s üres üveget.
- Ezt mi ittuk meg?- emelem fel a két tárgyat majd Riker-re nézek.
- Szerintem csak te.- emeli fel az ő oldala mellől is a két ugyan ilyen üveget ami szintén üres volt.
Nagy nehezen megtaláltam a ruháimat amik szét voltak dobálva és felvettem őket.
Lementünk a konyhába ahol szintén nem volt szebb látvány. Rengeteg piás üveg, poharak és minden szétdobálva. Arról nem beszélve, hogy Rocky a futópadomon aludt, Rydel az asztal tetején és körbe volt rakva poharakkal, Ryland pedig az asztal alatt kifirkálva.
Éppen indultunk volna mikor hangos dörömbölés hallatszódott az ajtó felől.
- Á! Mások nem gondolnak arra, hogy valaki másnapos?!- fogom a fejem. Riker elindult ajtót nyitni. Mikor kinyitotta Ross esett be háttal.
- Ti meg hol voltatok?- kérdezi Riker Laurát és Ross-t.
- A kocsiban aludtunk.-válaszolja Laura.
- Mi van nem tudtátok kizárni Rocky-t?- röhög Riker.
Lauráék bejöttek és hasonlóan reagáltak a körülményekre, mint mi.
Nem bírtam megállni, így fogtam a tejszínhabos flakont, ami az asztalon volt és összekentem vele Ryland kezét. Mikor már tele volt a keze megcsikiztem az orrát. Erre Ryland a fejére kente a tejszínhabot.
Ezen mi elkezdtünk nevetni. Kimásztam az asztal alól és figyeltük Ry-t aki ébredezett. Csukott szemmel akart felülni aminek az lett a következménye, hogy lefejelte az asztalt.

Erre aztán Rydel is elkezdett ébredezni. Nagy nehezen felkelt mire a körülötte lévő tárgyak, mint a dominó leborultak.

- Hogy kerülök az asztalra?- néz körbe kómásan.

- Én is ezt kérdezem.- felelem nevetve.

Rydel nyekeregve fordult egyet az asztalon mire ráesett a földön fetrengő Ryland-re.

- Au! Rydel szállj már le rólam!- kiabál Ryland.

- Ne ordíts!- szólok rá.

- Most vagy rohadtul másnapos vagyok vagy Rocky a futópadon alszik.- mondja Ross mire mindenki arra néz amerre ő.

Bár Ross rohadtul másnapos Rocky mégis a futópadomon aludt. Elvettem az asztalról azt a duda szerű valamit és Rocky mellé sétáltam. Megálltam majd erőteljesen megnyomtam mire egy fájdalmasan hangos hang szólalt meg.

- LAURA!- ugrik fel Rocky mire mindenki furán néz rá.

- Mert miért én?- néz értetlenül barátnőm.

- Szerintem csak álmodta.-válaszolja Riker.

- Te a csajomról álmodozol?- akad ki Ross.

- Befejeznétek? Szét megy a fejem.- szól közbe Ryland.

- Rocky. Te vagy alvajáró vagy, vagy részegen szeretsz futni.- mondom mire körbenéz és leesik neki, hogy ezt miért mondtam.
- A második lesz a megoldás - kacsint. - És öcsi, akadályozd meg ha bajod van vele! - erre Ross-on megjelenik a "Kihívás elfogadva" arc, minek következtében Rocky keresztül esve mindenen kezd el rohanni, Ross meg utána. Ross a fürdőnél sarokba szorítja 

- Csaj csata! - kiált Ryland, mire Ross tördel egyet a kezein és a nyakán.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz megeszlek! - "fenyegetőzik" Laura.
- Ezt nehéz elképzelni - nevet Rydel és már csak a hatalmas puffanást halljuk. Rocky beesett a fürdőbe, mire "Te megütötted?" fejjel nézünk Ross-ra, aki ingatja a fejét, hogy semmit nem csinált az igenagy bátyjával.
- Én itt ép alszok! - halljuk meg Ratliff hangját. mindenki becsődül a fürdőbe és nézzük, ahogy Ratliff a zuhanyrózsát ölelgetve fekszik a kádba.

- Ratliff! Én most akartam fürdeni. Frászt kaptam volna.- mondom.

- És ha én vagyok ott?- kérdezi Riker.

- Ne álmodozz!-mosolygok.

Ratliff-ot kizavartuk a kádból majd lementünk a konyhába. Én leültem az asztalhoz majd ráhajtottam a fejem az asztalra. Riker leült mellém majd elkezdett simogatni.

- Aww! Olyan cukik vagytok.- áll meg előttünk Laura.

- Te is a fürdőben akarsz landolni?!- emelem fel a fejem majd vissza.

- Ti emlékeztek valamire?- áll meg mellettünk Ratliff.

- Én csak arra jöttem rá, hogy Lucy jobban fut részegen, mint józanul- mondja Laura.

- Köszi!- bólintok.

- Öcsi, emlékszel valamire az estédből?- kérdezi Riker.

- Sajnos nincs ilyen szerencsém.- mondja szomorúan mire Laura oldalba könyököli.

- Én is így vagyok.- mondja Riker mire ugyan úgy, mint Laura oldalba bököm Rikert.

- Dögösen táncoltatok.a pult tetején csajok.- mondja Rocky mire Laura, Rydel  és én egyből ránéztünk aztán leesett.

- Na jó én visszafekszem.- kelek fel majd a szobám felé veszem az irányt. Mikor bedőltem az ágyamba halottam, hogy nyitódik majd csukódik az ajtó.

 Persze Riker jött be rajta aki odafeküdt mellém majd átkarolt.

- Most had aludjak!- mondom majd azért közelebb megyek hozzá és úgy próbálok aludni.


* Laura szemszöge *

- Szerintem én éhes vagyok - megyek be konyhába.
- Szerintem meg nem maradt semmi ép ebben a házban - jelenti ki Ross.
- Hát Lucy szobája tuti nem ép - röhög Rocky.
- Hogy az a... Igazad lehet - gondolkozik el Ross.
- Öhm... Erre most nem tudok mit reagálni - nyitom ki fej ingatva a hűtőt.
- Most is Riker olyan gyorsan rohant Lucy után, hogy porzott a padlószőnyeg. A pizza nem ilyen csábító neki - jézusom, hogy lehet valaki ennyire... Rocky-s. Nem tudom felfogni, hogy miért a bátyjuk szerelmi életével foglalkoznak. És folytatják és mindjárt kimegyek inkább valahova máshova csak ne halljam ezt a beszélgetést.
- Srácok csend! Inkább tegyünk itt rendet, vagy valami ahhoz hasonlót - ragadok meg egy üveget. Halk trappolást hallok meg a hátam mögül, mire szem forgatva kidobom az üveget. - Itt maradtok! - dobok hátra egy rongyot. Ross mély sóhajjal kezdi el az asztal lerámolását.
- Én kitakarítom Lucy szobáját - indul meg Rocky, de Ross visszarántja.
- Ha én szenvedek te is - mutat rá fenyegetően.
- Te csajod - emeli fel védekezőn Rocky a kezét.
- Te álmodoztál róla - csapja testvére vállára a rongyot.

* Lucy szemszöge*

- Még egyszer megböksz és a földön landolsz!- szólok Riker-re aki már kb. 5 perce bökdös.
- Tetszik mikor fenyegetőzöl.- mondja.
- Az már nem fog ha egyesülsz a padlóval!- mondom majd meglököm.
- Nem estem le!- röhög.
- Komolyan az agyamra mész!- nyitom ki a szemem.
- Az a jó!- hajol oda hozzám majd megcsókol.
- Még mindig minibár szagod van.- nevetek mire ő is.
Felkeltem majd kimentem. Lent a srácok takarítottak.
- Jé! Ti ilyet is tudtok?- nevetek.
- Ha én itt vagyok igen!- nevet Laura.
- Na és Lucy elvoltatok? - pillant perverz tekintettel Rocky rám
- Üsd le magad, mert nem szeretnéd, hogy én tegyem meg - nézek vissza
- Ross mosogat? - marad tátva Riker szája. - Laura te...
- Tudom - néz büszkén Lau.
- Ross ha már ott vagy adj ide egy poharat - kéri Rydel az öccsét, aki a szekrénynek támasztja a fejét, de az semmit sem reagál.
- Legyünk pozitívak, lehet, hogy meghalt - von vállat Rocky. - De akkor őt lestoppolom - néz Laurára.
- ROSS! - kiáltja el magát Lau.
- Hallottam ám - jegyzi meg kómásan.
- De nem teszel ellene semmit - áll meg karba tett kézzel.
- Testvéri szeretet - jelenti ki, mire Laura megragad egy vizes szivacsot és fejbe dobja Ross-ot.
- Akkor marad a "B" terv - néz rám Rocky. - Mit szólsz Cica? - vigyorodik el, mire kicsavarom a kezét.
- Soha ne nevezz cicának - jelentem ki, majd elengedem.

* Ross szemszöge*

- Még a végén megölöd.- mondom Lucy-nak.
- Még nem.- megy el Rocky mellől.
Laura továbbra is velünk takarítatta ki a házat. Mikor végeztünk elindultam fogatmosni Riker meg zuhanyozni.
- Megszivatjuk?- jön mellém Rocky suttogva.
- Kit?- nézek pöszén.
- Riker-t te hülye!
- Te tudod.- vonok vállat.
Rocky egy pohárba engedett jég hideg vízet én meg addig szóltam a lányoknak.
- Laura!
- Mivan?- néz felém.
- Gyertek!- röhögök majd visszamegyek a fürdőbe.
Mindenki bejött majd értetlenül néztek. Rocky odament a kádhoz és leöntötte Riker-t aki egy hatalmasat ordított.
- Melyik idióta volt?!- kiabáll mi meg röhögünk.
- Szerinted?- nevet Lucy.
- Rocky ezért még kinyírlak!- kiabáll.
- Szerintem el kéne menni a boltba.- mondja Laura miközben kitódolunk a fürdőből.
- Én elmegyek.- mondja Lucy.- Kinek mi kell?- néz körbe.
- Cola és chips.- mondja Ryland.
- Én még nem tudom.- mondja Rydel.
Mindenki elkezdte sorolni, hogy mit kér.
- Oké álj!- kiállt Lucy.- Szerintem menyjünk együtt boltba és mindenki vesz magának amit akar.- áll elő az ötlettel amibe mindenki beleegyezik. Megvártuk Riker-t majd benyomorogtunk a kocsiba és elindultunk a boltba.
Ott megint káosz alakult ki. Ryland a videójátékokat nézte, Rydel a plüssöket. Rocky a vásároló és eladó csajokat, Ell mindegy egyes szembe jövő emberrel pacsizott, Laura a hatalmas, színes szemüvegeket próbálta és röhögött.. tulajdonképpen saját magán.


Riker keresgélt, hogy mivel tudná megbosszulni Rocky-t, Lucy meg...Lucy a kóstoló gumi macikat ette és közben Laurán röhögött.
- Ezt figyeld öcsi!- jön oda hozzám Riker majd Rocky felé mutat. Rocky éppen egy dögös szőke csajjal beszélgetett amikor odament hozzá egy másik csaj aki hát... nem volt annyira dögös.
- Szia Rocky! Nagyon élveztem a tegnap estét.- mondja a csaj.
- Azt mondtad szingli vagy!- esik neki a dögös csaj.
- Az is vagyok!- mentegetőzik Rocky.
- Na persze!- mondja a csaj majd mind a ketten otthagyják.
- Ügyes vagy!- pacsizok le röhögve Rikerrel.
- Ezt te intézted?- jön oda Lucy és Laura akik szintén látták az esetet. Ugyan úgy ahogyan a többiek.
- Igen. Ugye milyen ügyes vagyok?- röhög Riker.
- RIKER!- kiabáll Rocky.- Ezért még számolunk.- fenyegetőzik.
Nagynehezen összeszedtünk mindenkit majd beljebb mentünk. Pont odaértünk az állatokhoz mire Ell kiszúrt egy kígyót.
- Egy ilyen kell nekem.- nézi az állatot.
- Ha állatot akarsz akkor már minimum egy pókot viszünk.- mondja Ryland.
- Akkor te be nem jössz a házamba!- vágja rá Riker.
Rocky kiszúrt egy pókot mire kivette a terráriumból és elindult Riker felé.
- Vidd innen azt a szőrnyeteget!- hátrál Riker de Rocky továbbra is felé viszi a pókot.
Riker elmenekült, Rocky utána akart menni de az egyik ott dolgozó nő rászólt, hogy tegye vissza a pókot a helyére. Tovább mentünk majd Rocky kiszúrt valami világító szarvat és a fejére tette majd Ratliff-al elkezdtek ugrálni.
Nagynehezen megvettük amit akartunk majd elindultunk vissza a pénztárhoz. A pénztár előtt voltak néhány lemezek és köztük az R5-é is. Rocky elvette egyett majd a pénztárosnak mutatta. Először nem jött rá, hogy Rocky mit akar a lemezzel majd aztán leesett neki, hogy mi vagyunk a képen. Mikor megvettük a cuccokat elindultunk ki de Rockynak eszébe jutott, hogy neki kell kávé. Ehez a többiek is csatlakoztak. Elmentünk a mekibe és rendeltünk.
- Hozok cukrot.- indul el Riker.
Mi megfogtuk a kávénkat és utána mentünk. Riker mindenkinek a kezébe nyomott egy kis zacskót ám Rockynak más színű volt. Ez neki fel sem tűnt így boldogan öntötte bele a fehér port a kávéjába. Igen ám, de amikor beleivott azonnal ki is köpte.
- Melyik tett sót a kávémba?!- kiabállt. Hát igen. Riker és Rocky között örök a bosszú.
Elindultunk haza majd út közben Rocky bekapcsolta az R5 Louder albumát és max hangerőn hallgattuk. Ez még elment volna viszont közben a másik autóba kiabállt át, hogy hallgassák a számainkat.


* Laura szemszöge *

- Öcsi, ez már a harmadik értesítőd twitteren. Nem kéne megnézni, ki írogat? - teszi le a szatyrok egy részét az asztalra Riker, majd Ross-ra néz.
- Pontosan tudom, hogy ki az. És szándékosan nem nézem meg most, majd csak később... -  tekint felém Ross óvatosan. Már megint mit csinált, amiről nem szabadna tudnom? Ahogy áll mellettem óvatosan kiszedem a farzsebéből a telefont, amit hála az égnek senki nem vesz észre. Beütöm a kódot és bemegyek a twitter üzenetekbe. Ahogy belenézek valami elpattan az agyamba. Ledobom a telefont az asztalra és dühösen az ajtó felé sietek. Még mielőtt kiléphetnék valaki elkapja a kezem. Ismeresm ezt az érintést, és bármennyire is szeretem, mindent én sem viselek el.
- Sajnálom... - hallattszik egy gyenge bocsánat kérés mögülem.
- Azt jól teszed! - fordulok meg. - De ez a tényen nem változtat... Vége. Legalábbis én végeztem, te pedig élj boldogan! - engedem el a kezét, majd kilépek az ajtón.
- Ez jellemző rád! - kiabál utánam az ajtóból.
- Mégis mi? Hogy túl könnyen leszek szerelmes és túl nehezen törődöm bele, ha átvernek? - kiabálok vissza.
- Nem. Hanem, hogy mindent feladsz! Elfutni könnyebb igaz?!
- Még neked áll feljebb?! Egyenlőre én nem csaltalak meg! - folyik le egy könnycsepp az arcomon.
- Ő csak egy rajongó.
- Én is úgy indultam. És nézd mi lett belőlem! - mutatok végig magamon.
- De értsd meg, NINCS KÖZTÜNK SEMMI! - ordít.
- De már köztünk sincs - fordulok meg. Veszek egy mély levegőt, majd ordításra nyitom a szám. - FIGYELEM! ROSS SHOR LYNCH ÚJRA SZINGLI! - kiabálom, majd sebes léptekkel elindulok.
- LAURA! - kiabál utánam Lucy, mire bevárom és amint mellém ér tovább indulok. - Ki és mi miatt akadtál ki?
- Ross. És szinte tuti, hogy megcsalt... Az a rohadék! - törlöm le a könnyeim, belerúgok egy kőbe.
- Mielőtt eltöröd a lábad mond már el hogy kivel, és hogy mit írt az a személy.

- Állítólag egy rajongó. Milliárd szívecske, panaszkodás, hogy "Rossy nem írt vissza". Hogy tehette?!

- Figyelj tudod mennyi őrült rajongójuk van. Ha Ross tényleg lefeküdt azzal a csajjal akkor tuti visszaírt volna neki vagy valami. Szerintem nincs köztük semmi és soha nem is volt és nem is lesz.

- De tudod, hogy milyen befolyásolható. Emellett azt is mondta, hogy pontosan tudja, hogy ki írt neki és majd később megnézi. És én már nem tudom mit higgyek. Elég sok van annak az idiótának a rovásán. Túl sok, hogy megbocsássak neki.

- Oké, mondhatta volna hogy valaki írogat neki. De Ross szeret és te vagy a mindene. Ezt meg kéne beszélnetek.

- Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek. Tuti, hogy megint engem hozna ki hibásnak és nem akarom tudni, hogy mégis volt valami komolyabb köztük - ingatom a fejem.

- Hidd el hogy nincs köztük semmi. Ross folyton veled volt. És ugyan miért hibáztatna?!

- Mert. Ismerem és tudom, hogy megszokta, hogy neki igaza kell legyen. És úgyis összeveszek vele, ha nem hagyom rá - temetem az arcom a kezembe. 

- Laura! Ross szerelmes beléd. Imád téged. Írogat neki egy csaj, akinek csak megnézi az üzeneteit és nem foglalkozik vele. És ezt azért nem mondta el, mert félt hogy otthagyod. De most komolyan te láttad, hogy visszaírt neki?

- Még nem, de mi van, ha az a rajongó olyan, mint én voltam?

- Vagyis? Én nem emlékszem hogy te valaha is írogattál neki.

- Jaj Lucy, tudod, hogy hogy értem. Én is csak egy rajongó voltam, mielőtt találkoztunk. Most pedig a barátnője, vagyis már nem vagyok az, de a lényegen ez nem változtat.

- Elhiszem hogy rossz érzés. De ezt tényleg meg kéne beszélnetek. Kettesben.

- Én nem maradok vele kettesben. Végeztem vele, most és ha rajtam múlik végleg.

- Ajj ne csináld mar ezt. Te sem gondolod komolyan. Csak ideges vagy és azért mondod. Emlékezz vissza hogy miket csináltál hogy összejöjj vele és ő mit csinált amikor az a pasi rád hajtott.

- Annyira komolyan gondolom, minthogy te most mellettem állsz. És most olyat hallasz tőlem, amit még senki sem... Teljes mértékben feladom. És ha találkozol vele mond meg neki, hogy előre sajnálom azt a szerencsétlen csajt aki összejön vele.

- Az a csaj te leszel. Ti egymásnak vagytok teremtve. És te soha nem adod fel.

- Soha ne mond, hogy soha. Én most feladom aztán majd lesz ami lesz. Sodródok az árral.

- Ha valamivel sodródni fogsz az Ross lesz. Ezt nem hagyom annyiba!

- Én nem sodródok a szőkével sehova. És dehogynem hagyod ennyibe!

- Nem! Most menj haza és pihenj. Én meg lekiabálom a bunkó szöszim fejét hogy megszólalt.

- Oké. És ne bántsd a szöszid, legalább ő még használható.

- Még...

- Na menj, én megleszek - ölelem meg. - És köszi.

- Ne csinálj baromságot! Este már otthon leszek és megnézünk egy filmet.

- Oké. Szia - indulok haza. Vagyis előbb be a boltba fagyiért

* Lucy szemszöge*

Szegény Laura. Végre összejött Ross-al erre az a barom elszúr mindent. Bár én sem értem, hogy mi ez most. Egyet értek Laurával is és Ross-al is. Megértem, hogy nem merte mondani, de ugyan akkor el kellett volna mondania. Sétálás közben észrevettem egy nagyon ismerős szőke srácot a túloldalon. Átmentem az úttesten majd közelebb mentem a sráchoz.
- Ross?!- ismertem fel.
- Lucy?!- fordul meg a nem éppen józan srác.
- Mit művelsz?- megyek hozzá közelebb.
- Laurával akarok beszélni.- indul el de visszafogom.
- Nem nem. Ilyen állapotban nem mehetsz Laurához!- mondom.
- Hagyjál már!- rántja ki kezét szorításomból.- Beszélni akarok vele MOST!- kiabáll.
- Ne kiabálj! Beszélhetsz Laurával, ha kijózanodsz.- mondom.
- Nem vagyok részeg! LAURÁT AKAROM!- indul el megint.
- Ross fejezd be!- rángatom de semmit nem használ.- Figyelj már rám!- vágom pofán mire meredten néz rám. - Így nem beszélhetsz Laurával! Most szépen hazamegyünk, kialszod magad és nyugodtan beszélsz vele oké?- nézek rá.
- De én most akarok vele beszélni! LAURA!- kiállt.
- Ne kiabálj!- mondom majd előkotrom a telefonomat, megkeresem Riker számát és tárcsázom.
- Szia! Mi van Laurával?- veszi fel a telefont.
- Szia! Nem vele vagyok. Idejönnél értünk a parkba?- kérem miközben Ross-t próbálom visszatartani aki állandóan menni akar.
- Kivel vagy?
- Ross.- válaszolom és újból visszarántom a szöszit.
- MIVAN?- akad ki Riker.
- A parkban találtam meg. Hót részeg.- mondom.
- Azt mondta sétálni megy. Mindjárt ott vagyok.- mondja.
- Olyan kocsit hozz, amit ha összehány nem baj.- figyelmeztetem.
- Akkor az ő kocsiját hozom. Egy perc és ott vagyok.- teszi le a telefont.
- Ross figyelj rám! Most hazamész és utána beszélsz Laurával oké?- nézek rá.
- Most!- mondja.
Jó ideig szenvedtem Ross-al és már a parkban sétálók is néztek.
- Na végre!- nézek Rikerre aki éppen leparkolt.
- Te meg mit csináltál?- lép Ross mellé.
- Mint látod berúgott.- mondom.
- Laurát akarom!- siránkozik Ross.
- Majd ha kijózanodtál!- veszi a nyakába Riker Ross másik kezét majd odavisszük a kocsihoz. Kinyitjuk a hátsó ajtót és nagy nehezen betesszük majd mi is beülünk előre.
- Észre sem vettétek, hogy eltűnt?- kérdezem.
- Azt mondta elmegy sétálni.- mondja Riker.
- És egyikőtök sem ment utána, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon?!- akadok ki.
- Nem két éves.- válaszolja Riker mire olyan "tényleg?" fejjel nézek rá.- Na jó tényleg utána kellett volna menni.- vallja be.
- Bátyus nem kérsz?!- nyújtja előre az üveg piát Ross amiben már alig volt.
- Nem nem kér!- mondom és kiveszem a kezéből majd megiszom a maradékot.
- Hé! Ne idd meg a piám!- mondja Ross.
- Te inkább aludj!- nézek hátra.
- Hagyhattál volna egy kicsit.- mondja Riker.
- Vezetsz!- mondom ésszerűen.
- Csak vicceltem.- mosolyog.- Amúgy meg, hogy tudsz még a tegnapi után inni?- néz rám elképedve mire csak vállat vonok.
- Lauraa!- nyekereg Ross.
- Komolyan mégegyszer kimondja, hogy Laura kilököm az autóból.- mondom. Mikor megérkeztünk a Lynch ház elé kiszálltam és kidobtam az üres üveget majd visszamentem, hogy segítsek Riker-nek kiszedni Ross-t a kocsiból. Nagynehezen sikerült is majd Riker Ross bal kezét akasztotta a nyakába én meg a jobb kezét. Míg kinyitottam az ajtót Riker fogta Ross-t aki úgy esett be az ajtón. Erre a többiek kijöttek.
- Mi a...- néz ránk Rocky.
- Úristen Ross!- ijed meg Rydel.
- Ry segíts!- mondja Riker majd Ryland elveszi a helyem és Rikerrel viszik fel Ross-t a szobájába.
- Mi van vele?- kérdezi Rydel.
- Berúgott. Laura miatt.- mondom.
- És Laurával mi van?- kérdezi Rocky.
- Nem akar Ross-al beszélni. De most hazamegyek és beszélek vele. Úgy is ráveszem, hogy kibéküljenek.- mondom.
- Hazavigyelek?- jön le a lépcsőn Riker.
- Aha. Sziasztok!- köszönök el a többiektől majd kimegyek.
- Te tudod ki az a csaj akivel Ross irogat?- kérdezem Riker-t miközben elindulunk.
- Nem. Csak annyit tudok, hogy mindig csörög Ross telója és ő megnézi majd el is teszi.- mondja Riker.
Mikor megérkeztünk a házamhoz kiszálltam majd átmentem Riker oldalára. Ő is kiszállt majd nekinyomott a kocsinak.
- Ki kell őket békíteni.- mondom.
- Laurát kell meggyőzni.
- Megfogom.- határozom el majd Riker megcsókol.
- Laura az ablakban- mondja csókunk végén. Megfordulok mire az említett személy elmegy az ablaktól.
- Beszélj Rossal.- adok egy puszit Riker arcára majd bemegyek.
- Azt hittem már fel sem jössz.- mondja Laura mikor belépek a házba.
- Megígértem.- mosolygok majd leül a kanapéra.  Mondhatok valamit?- ülök mellé mire rámnéz egy olyan "na mond" fejjel.- Ross eléggé berúgott... miattad.- mondom.
- MI?!- lepődik meg.
- Mikor mentem vissza a parkban találtam meg. És egyfolytában a te nevedet hajtogadta és, hogy beszélni akar veled.
- De ugye nemet mondtál neki?
- Mondtam, hogy ha kijózanodik beszélsz vele.- válaszolom.
- És elhitte?- nevet.
- Részeg, semmit nem jegyzett meg! De akkor is beszélned kell vele!
- Amint itt LA-ba méteres hó lesz
- Ne legyél már gyerekes! Laura ezt meg kell beszélnetek! Mi van ha ok nélkül haragszol rá? Riker mondta, hogy Ross soha nem írt vissza neki.
- Nem vagyok hajlandó! Azt gondolja, hogy ilyen könnyen becsapható vagyok, akkor téved! És komolyan? Riker-re hallgatsz?
- Hiszen a pasim! Nem kéne hallgatnom rá?
- Hát ilyenekben nem. Másban tudja mit beszél, de lehet csak az öccsét védi.
- Na most kinek a szerelmi életéről beszélünk?- nevetek.
- Már nem tudom.- neveti el ő is magát.
Nevetésünket hatalmas ajtó dörömbölés törte meg. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam mire Ross esett be.
- Te mit keresel itt.- fogom meg mielőtt eldől.
- Laurát akarom!- mondja majd betántorog a nappaliba Laurához.
- Te mit keresel itt?!- áll fel Laura.
- Szeretlek. - húzza magához közel Laurát mire a lány pofonvágja. Ma már msáodjára kapott pofont.
- Ne érj hozzám! Főleg ne így!- mondja Laura
- Szeretlek!- kezdi Ross.
- Menj a francba!- kiállt rá Laura majd kitólja Ross-t az ajtón és rácsapja azt.
Ezután kopogást hallunk. Laura kinyitja az ajtót majd ugyan úgy rácsapja Ross-ra.
- Hívom Riker-t!- veszem elő a telefonom.
- Máris hiányoztam?- szól bele a telefonba Riker.
- Ne álmodozz! Nem hiányzik egy szőke, részeg, szerelmes öcséd?- kérdezem.
- Ross fent van a szobájába.- mondja.
- Nem hinném. Itt van nálunk és Laurát próbálja visszaszerezni.
- Máris megyek!- teszi le a telefont.
- Laura engedd már be!- megyek barátnőmhöz aki az ajtónál áll.
- Muszáj?
- Részeg! Nem tehetjük az utcára!- nyitom ki az ajtót mire Ross beesik.
- Én már nem szólok semmit.
Segítettem Ross-nak eljutni a kanapéhoz. Bár ez elég nehéz volt ugyanis mindig Laurához akart menni.
- Sziasztok!- lép be Riker.
- Jó, hogy jössz! Hazavihetetd az öcsédet!- mondja Laura.
- Szerintem ne vidd már sehova.- mondom.
- Mi? Itt nem fog aludni.- akad ki Laura.
- De! Holnap majd hazaviszed.- mondom Riker-nek.
- Oké. Viszont én is maradok. Hátha még segíteni kell.
Lefektettük Ross-t a kanapéra majd betakartuk.
- Megcsinálom az ágyadat az öcséd mellett.- indulok az emeletre.
- Én azt hittem veled aludhatok.- mondja Riker.
- Nem. Lent maradsz vele!- mutatok a kanapén fekvő személyre.
Levittem Riker-nek a matracot majd letettem a kanapé elé. Megágyaztam neki majd elmentem zuhanyozni és aludni.


* Laura szemszöge *


Ez az én szerencsém. Szakítok életem szerelmével és még elvárják, hogy részegen pátyolgassam. Remélem mire reggel felkelek eltávolítják innen. Annyira elegem van, hogy mindig kifogom az ilyen helyzeteket. Lezuhanyoztam, aztán leültem az ágyra és mint valami öt éves sírni kezdtem. Eltemettem a lábam a zsepihalommal, és nem is szándékoztam kimászni alóla. Volt még egy bonbon is az éjjeli szekrényemen, amit majdnem egyhúzatra meg is ettem. Ahogy a földre dobtam a dobozt, a nappali felől is egy hatalmas puffanást hallottam. Kipattantam az ágyból és Lucy ajtajára vertem egy hatalmasat, így együtt rohantunk a két jómadárhoz. A látvány, nos... Ross Riker-en fetrengve jajjgat, Rik pedig csendesen káromkodik.
- Emellett nem lehet aludni! - jelenti ki, ahogy észrevesz minket, majd Lucy felé néz.
- Akkor aludj a kocsiban! - vágja rá szinte rögtön Lucy.
- Biztos a csajom vagy? - vonja fel a szemöldökét Riker.
- Igen! Na aludjunk! - sürgetem meg a dolgokat.
- Laura? - szólal meg Ross. Komolyan mint aki Istent látja.
- Nem baszki a Mikulás! - forgatom a szemeim. Végre visszajutottunk a saját szobáinkba, és kimerülten dőltem rá az ágyamra.

* Lucy szemszöge*

Elég volt a mai napból. Nem értem Laurát. Miért nem akarja megbeszélni Ross-al a dolgokat.
Bedőltem az ágyamba majd betakaróztam. Már majdnem elaludtam mikor ajtónyitódást hallottam. Óvatosan az ajtó felé néztem mikor láttam, hogy Riker jön be. Úgy csináltam, mintha aludnék. Befeküdt mellém majd átkarolt. Pár percel később fejjeb csúsztatta a kezét mire én megfogtam és visszatettem oda ahol az előbb volt.
- Tudtam, hogy fent vagy.- suttogja.
- Azon gondolkozom, hogy mit csináljak Laurával és Rossal.
- Ilyenkor?
- Megvan! Bezárjuk őket egy raktárba. Mint amikor minket akartak összehozni.- ülök fel.
- Előbb had józanodjon ki Ross!- mondja Riker mire mosolyogva visszadőlök és felé fordulok.
- Most csak azért engedem, hogy mellettem aludj mert fáradt vagyok.- mondom.
- Amúgy nem hagynál aludni?- kérdezi perverz fejjel mire megütöm.
- Fárasztó vagy.- mondom.
- Pedig nem is csinálok semmit.- kacsint mire megint megütöm.
- Az öcséd mellett fogsz landolni!- fenyegetem mire elneveti magát. Reggel felkeltünk és lementünk a konyhába. Alig telhetett el tíz perc és nyitódott az ajtó, Ross kómásan lépett be.
- Jó reggelt! - köszön, mi pedig vissza. - Nem tudjátok miért aludtam a kanapén? - néz zavarodottan. Ezek szerint annyira kiütötte volna magát, hogy elfelejtette a szakítást?
- Hol kellett volna aludnod? - nézek rá kérdőn.
- Hát otthon, vagy ha már itt, akkor tudod fent a ba...- kezd bele, de nem fejezi be, csak a homlokára csap és leül közénk
- Leesett neki - állapítja meg Riker.
- Na ne! - forgatom a szemem. - Előbb-utóbb megbékél.
- Inkább utóbb - temeti az arcát a tenyerébe.
- Az is valami ha más nem akkor... - magyaráz Riker, de Laura esetlen csoszogása, amivel belép. Kisírt szemek, nulla smink és az a komoly ruhamennyiség, ami rajta van, is lóg.

Ross-ra néz, majd egy sóhaj kíséretében a szekrényhez lép.

- Minden rendben van? - lép mögé kétségbeesetten Ross. Óvatosan megpróbálja átkarolni a derekát, de ez csak pár másodpercig tart, mert Lau erőteljes mozdulattal ellöki magától. 

- Tudod, ha már itt csövezel, egész nyugodtan kussban maradhatnál, vagy legalább engem hagyj a francba! - esik neki Laura.

- Kicsim, esküszöm semmi nem történt. Életemben nem találkoztam azzal a lánnyal. És én csak és kizárólag téged szeretlek! - öleli szorosan magához. Na már is megbékéltek. De lehet, hogy mégsem? Ismerem Laurának ezt a fajta mű vigyorát és ez nem jelent sok jót.

- Tényleg? - néz rá "mosolyogva", mire Ross bólint. - Rendben, akkor most bemegyünk a Disney-hez, mert ebből a brutálisan nagy hazugságból filmet kell csinálni! - indul ki az ajtón.

- Laura... - megy utána Ross.

- Hagyj békén! - hallatszik a hangos kiáltás kintről.
- Bezárjuk őket?- nézek Riker-re.
- Akkor eggyel kevesebben leszünk a családban...és a bandában.- mondja.
- Beszélek vele.- indulok Laura után. - Lau!- lépek be a szobába. Mindenhol papírzsepik, csokipapírok és Laura az ágyon sír.- Miért nem tudjátok megbeszélni?- ülök mellé.


- Mert nem... én sem tudom igazán, de nem.- sír.
- De te is szereted. Ő is szeret. Bocsánatot kért. Elmondta, hogy soha nem találkozott azzal a lánnyal. És hiába mondod mindenki tudja, hogy még mindig szereted és, hogy vele akarsz lenni.- vígasztalom.
- De nem tudom és ő sem tudja, csak azt tudom, hogy elegem van
- De Laura! Ezt olyan könnyen meg lehetne oldani. És megint minden jó lenne.
- De ahj, igazad van, de nincs. És nem tudom hogy kéne és nem akarom, sőt nagyon kezdek besokalni
- Nem nyaggatlak tovább, de... tényleg beszélnetek kell!
- Biztosan muszáj?- néz fel.
- Igen.
- Oké, de nem maradok vele egyedül. A végén még R4-t csinálok az R5-ból.
- Riker is ezt mondta.- mosolyodok el.- Na gyere!- húzom fel majd leindulunk.- Ross valaki beszélni akar veled.- szólok az asztalnál ülő személynek mire felénk néz. Mikor meglátja, hogy Laura akar vele beszélni egyből felpattan. Megsimítottam Laura karját majd Riker mellé álltam.
- Ki szeretnél békülni? - néz reménykedve Ross Laurára.
- Még nem tudom, de a te verziódra is szükségem lenne. Szeretném...- vesz egy mély levegőt Lau. - Tudni a teljes igazságot.
- Már tudod az igazat. Soha nem láttam, egyszer írtam neki vissza, hogy "Szia" és azóta sem. Csak téged szeretlek és ezen csak annyi változott mióta megismertelek, hogy kicsit haragszom amiért nem bízol bennem.
- Szerintem adtál rá elegendő okot. Hisz te te vagy, és minden bombázó körberajong és...
- Mintha te panaszkodhatnál, mikor modell vagy és pasik hada öltöztet!
- Látod kimondtad a lényeget. Nincs bizalom és anélkül ez az egész nem működik.
- Akkor? - lép Ross közelebb Lauhoz, majd az arcát közrefogja a kezével.
- Barátok?
- Barátok - bólint Ross. És itt jött a gond, hogy Ross meg akarta ölelni Laut, aki kezet akart fogni vele. Aztán persze csak az ölelésnél maradtak.

* Ross szemszöge *

Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk hozzánk és beavatjuk a többieket is. Beszáltunk Riker kocsijába, Lucy és Riker elől, mi meg Laurával hátul ültünk. A "melyik utcába forduljunk be, mert kávét is kéne venni" beszélgetés ismét megkezdődött. Lau csak bámult ki az ablakon, egy-két könnycsepp végigfolyt az arcán, párat pedig letörölt. Kikapcsoltam a biztonsági övem és közelebb csúsztam hozzá. Megfogtam a kezét és lassan simítottam végig a puha bőrén. Felnézett rám és halványan elmosolyodott.
- Nektek is kell kávé? - fordul hátra Rik, mire ijedten elengedem Laura kezét. Bólintunk, mire mind a ketten kipattannak a kocsiból és bemennek a kávéházba. Próbálom elkapni Laura tekintetét, amibe düh, bánat és némi hiányérzet van. A lehető legközelebb férkőzök hozzá, majd kezemet a combjára csúsztatva megcsókolom. Először vissza se csókol, majd ahogy tudatosul benne minden és ellök magától.
- Sajnálom, nem tudom, mi ü... - magyarázkodnék, de egy gyors puszival a számra elnémít. Lucy-ék is visszaérnek, majd Laurának hirtelen valami dolga akad és lelép. Ahogy hazaértünk a szobámba mentem, és az ágyamra dőltem.
Szeret, de nem akar velem lenni. Látszólag jól szórakozik a próbálkozásaimon, de nem feltétlen állít meg. Talán egy-másfél órán át bámultam a plafont, mire az ajtó becsukódott én meg nagy valószínűséggel egyedül maradtam. Lebaktattam a lépcsőn, és körbenéztem, de sehol senki. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.
Alig hogy becsuktam a szemem valaki bejött az ajtón. Felnéztem és Laura toporgott velem szemben. Fel pattantam és már csak rutinból felé indultam. Őszintén kiváncsi vagyok, hogy mit reagál majd rám. Hirtelen elkaptam a derekát és magamhoz rántottam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Keze szinte már automatikusan a hajamba vándorolt és játszadozni kezdett vele. Térdhajlatánál felemelve csökkentettem a köztünk lévő helyet. Lábait körémkulcsolta, mire az emeletre indultam. Bent a szobámban sem tettem le, úgy zártam magunkra az ajtót. A falhoz nyomva kezdtem elvégig puszilgatni a nyakát. Eljutottunk az ágyig, ahol szinte pillanatok alatt távolítottuk el egymásról a ruhákat...

- Pár órával később-

Szorosan öletem magamhoz Laurát aki a fejét a mellkasomra helyezte. Pihenésünket az ajtó csapódása szakította félbe. Ijedten kaptuk fel a fejünket. Ahogy meghallottuk Lucy és Riker hangját egyből felpattantunk és öltözni kezdtünk.
- Csak barátpk vagyunk oké?- néz rám Laura felöltözve.
- Csak barátok.- mondom miközben felhúzom a pólóm.
Laura az ablakhoz sétált és azon mászott ki. De mielőtt kimászott volna visszaszóltam neki.
- Csak barátok, de azért ezt megismételhetnénk- kacsintok mire Laura mosolyogva bólint.
Épphogy Laura kiugrott az ablakon valaki kopogott.
- Bejöhetek öcsi?- lép be Riker.
- Már bent vagy.- mondom majd leülök az ágyra.
- Elvoltál amíg nem voltunk itthon?- kérdezi Riker, zavartan elnevetem magam mire furán néz rám.
- Csak hülyeséget álmodtam és azon röhögök.- hazudok. Nem óhajtom ezt a dolgot a bátyám orrára kötni. Ez csak a mi dolgunk, normál esetben nem működött köztünk, akkor bármire hajlandó vagyok. Szeretem őt és ha csak ilyen khm...érdekes barátsággal lehetek a közelében, akkor... Hát nevezzük egyszerűen barátságnak extrákkal, és ezzel mindent körülírtam.