15. fejezet

* Laura szemszöge *

Ragasztottam egy üzenetet Rydel homlokára, hogy tudja miért is léptem le. Hazaindultam, hogy elhozzam pár holmimat, mielőtt indulok bébiszitterkedni. Előkerestem a kulcsomat a házelőtt, majd bementem és egyenesen a konyhába tartottam, ahol Lucy és Riker ültek.
- Sziasztok.-lépek be mosolyogva.
- Szia.-köszön vissza Lucy majd a hűtőhöz lép.
- Te meg hol voltál?-néz rám Riker.
- Rydelnél aludtam, hogy tudjatok "szórakozni". -mondom mosolyogva.
- Ezt nagyon élvezed igaz?-néz ki Lucy a hűtőből.
- Aha. -mosolygok. - Na de megyek készülődni. Egy gyerekre kell vigyáznom.
- Engem is hívott a főnök, hogy be kell mennem- csukja be a hűtő ajtót Lucy.
- Mikor hívott?- kérdezi Riker.
- Mikor nem figyeltél.-válaszolja Lucy.
- Én mindig figyelek rád- mondja Riker majd az ölébe húzza Lucyt és megcsókolja.
- Awwww.- hatódok meg mire mind a ketten rámnéznek.
- Nem kéne készülnöd?- kérdezi Lucy.
- De. De kéne. Megyek is.- indulok a fürdő felé. Gyorsan lezuhanyoztam majd felöltöztem és már indultam is a megadott címre.

* Lucy szemszöge*

- Elvigyelek?- kérdezi Riker mikor leérek a lépcsőn.
- Aha.- veszem fel a cipőm majd kimegyünk. Beszáltunk Riker kocsijába és elindultunk. Út közben felvettem a telóm amin Ross neve villogott.
- Szia Ross.- szólok bele a telefonba.
- Szia. Nem tudod hol ban Laura?- kérdezi.
- De. Pont egy kisgyerekre vigyáz.
- És hol? - kérdezi Ross. Megattam neki a címet majd letettem.
- Mikor végzel?- néz felém Riker mikor megálltunk.
- Nem tudom. Majd hívlak.- adok egy puszit a szájára majd kiszállok és elindulok be.
Itt semmi nem változik. Az emberek mappákkal a kezükben rohangálnak ide-oda. Kávét isznak, hogy kibírják az estét.
Ahogy felértem az emeletre észrevettem Kate-t.
- Szia Kate! Boldog újévet!- ölelem meg.
- Szia! Neked is- ölel vissza.
- Főnök?-kerdezem.
- Az irodájába. Jó hírrel.- mosolyog.
Furán néztem rá majd bementem.
- Szia Lucy!- köszön mikor belépek.
- Szia. - köszönök. - Nos, miért hívtál- kérdezem.
- Lenne egy ügy, amit meg kéne oldani.- kezdi.
- Oké. - mondom.
- Nem fejeztem be. El kéne utaznod ahoz, hogy nyomokat találj és kihalgass pár embert. Hawaiira.- mondja.
- Hova?- nézek döbbenten.
- Elvallalod?
- Persze. - válaszolom
- Akkor jó. Minden aktát átküldtem. Az eredményekről légyszíves minden este értesíts- mondja mire csak bólintok majd kimegyek.
- Tök szuper nem?- ugrik elém Kate mire kisebb szívrohamot kaptam.
- De.- válaszolom majd bemegyek az irodámba.
- Most mi a baj?- jön utánam.
- Nem akarom itthagyni.- mondom.
- Riker-t?
- Nem a szomszéd nénit. Őt sem és Laurát sem és a srácokat sem.
Laurának mindig nagy álma volt, hogy eljusson Hawaiira.- mondom
- Meg fogják érteni- mondja Kate.
Egy óra múlva felhívtam Riker-t, hogy végeztem. Értem jött majd amikor hazaértünk mondtam, hogy menjünk ki a parkba. Írtam Laurának egy SMS-t, hogy a parkban leszünk. Nem mertem elmondani a srácoknak az utazást de úgy láttam, hogy ők is titkolnak valamit.

*Laura szemszöge*

Úgy imádok mások gyerekeire vigyázni, olyan kis édesek. Ahogy beértem a házba a szülők elviharzottak, én pedig bementem az 5 éves kis vöröskéhez. Egy jó darabig barbiztunk, ami nem is lenne ennyire gáz, ha nem élveztem volna. Megértem, miért szeretnek engem is ennyire öltöztetni, ez tök jó buli! És visszaestem 19-ből 9 éves szintre, gratulálok magamnak.

- Süti? - néz rám nagy szemekkel Hannah.

- Nutellás - kelek fel, majd őt is felkapom és kimegyünk a konyhába. Elkezdtünk sütögetni, majd mikor már a tepsit szedtem ki a sütőből kopogtak. - Ne nyúlj a meleg sütihez, mindjárt jövök! - nézek a vöröskére, mire ő bólint. Kimentem kinyitna az ajtót, mire Ross-sal találtam szembe magam.

- Te mit keresel itt? - nézek rá az ajtóban támaszkodva.

- Csak beszélgetni szeretnék veled - mosolyog, mire szemforgatva csóválom a fejem, hogy ezt nem veszem be. - Bejöhetnék? - néz rám reménykedve, mire arrébb lépek, majd a telefonomért nyúlok, ami a farzsebemben rezeg.

- Tessék? - veszem fel.

- Laura, szívem, lenne számodra egy feladatom - hallom meg az ügynökség igazgatójának a hangját.

- Ne kíméljen - megyek ki a konyhába, hogy szemmel tartsam Hannah-t, Ross meg követ.

- Utazz Hawaii-ra egy kicsit, lenne ott egy fotózás.

- Mi? Mikor? 

- Holnap - válaszolja egyszerűen.

- Rendben - egyezek bele, majd leteszem és két kérdő tekintet is rám mered. Már pont mondani akartam, hogy mi van, mikor kaptam egy sms-t a szülőktől, hogy vigyem Hannah-t a parkba. - Hannah, menj és öltözz fel, hogy lemehessünk a parkba - mosolygok a kicsi lányra, mire beszalad a szobájába.

- Laura... - próbálja megfogni a kezem Ross, de én csak elrántom és kérdőn nézek rá. - Adj még egy esélyt!

- Ross, én... - mondom, miközben kezével közrezárja az arcom. - Nekem ez nem megy - veszem le a kezét. - És most kérlek engedd, hogy nyugodtan lesétáljak a szülőkhöz a parkba - mondtam, majd kézen fogtam Hannah-t és hármasban leindultunk a parkba. Kiérve kiszúrtuk a többieket, így feléjük indultunk.

- Nézzétek meg! Pár órára hagyjuk őket egyedül és ez lesz - mutat rajtunk végig Rocky. - Hogy hoztátok össze? - kérdi röhögve.

- Nagyon vicces vagy. Ő az a kislány, akire vigyázok. És ott is vannak a szülei, egy pillanat és jövök - megyek el Hannah-val. Lepasszoltam a szüleinek, majd visszaindultam, mikor megcsörrent a telefonom. Egek, de fontos ember lettem hirtelen! Felvettem, mire David szólt a telefonba. Lucy címét kérte, én meg mint kedves ember marha gyorsan elhadartam neki, majd letettem.

- Héj, nem akartok amerikai focizni? - kérdi Lucy, mire mindenki lelkesen belemegy. Egy darabig játszottunk és jól elbohóckodtunk, majd hazaindultunk.

* Lucy szemszöge*

Iszonyatosan furdalt a lelkiismeret és a kíváncsiság is. El kell mondanom a többieknek az utazást és kíváncsi vagyok, hogy ők mit titkolnak.
- Srácok várjatok!- állok meg.- Valamit el kell mondanom.
- Ez rosszul kezdődik- fordul meg Rydel.
- Nekünk is mondanunk kell valamit- néz felém Riker.
- És nekem is.- áll meg Laura.
- Az a helyzet, hogy... a főnököm Hawaii-ra küldött nyomozni. Oda kell utaznom, holnap.- mondom.
- Mi?- kérdezi Laura.
- Tudom, hogy mindig nagy álmod volt Hawaii-ra eljutni de...- kezdem a magyarázkodást de a szavamba vág.
- Oda küldött a modell ügynökség fotózásra!- mondja mire csak nézek rá.
- Ez komoly?- nézek meglepetten
- Igen.- ugrik a nyakamba. Örömünk viszott megszakadt ugyanis eszünkbejutottak a srácok.
- Akkor most figyeljetek!- kezdi Riker. Az R5 holnap elutazik koncertezni... Hawaii-ra.- fejezi be a mondatot mire Laurával sikítunk egyet. Erre persze mindenki furán nézett és még én is meglepődtem magamon. Miután megvolt a családi ölelés elindultunk hozzánk.
Mindenki levágódott a kanapéra és elkezdtük szervezni a holnapi utat. Laura és Rydel a neten nézték az ottani ruha boltokat, Ryland a videójátékboltokat nézte, Rocky azt szervezte, hogy melyik lánnyal fog aludni mire kijelentettem, hogy "semelyikkel". A nagy szervezkedést a csengő zavarta meg mire amolyan "ki az isten az ilyenkor" fejjel indultam ajtót nyitni.
- David!- lepődök meg ahogy meglátom az ajtóban álló srácot.
- Szia!- köszön majd megölel.
- Gyere be!- engedem be.
- Sziasztok!- int a kanapén ülő társaság felé majd visszafordul hozzám.
- Ajjaj!- hallom meg Rocky hangját. Tudtam, hogy ez mit jelent de nem érdekel. Riker megígérte, hogy nem lesz féltékeny. Remélem betartja a szavát.
- Honnan tudod, hogy itt lakom?- kérdezem mosolyogva.
- Felhívtam Laura-t és ő mondta.- mosolyog vissza.
- Tényleg? De kedves vagy Laura.- néz Riker Laura felé és hangjából sugárzott a szarkazmus.
- Baj, hogy jöttem?- kérdezi David.
- Dehogy. Csak megleptél.- mondom.
- Nem csak téged- szólal meg Riker.
- Riker!- szólok rá.
- Ha nem baj és nem zavarok akkor nem iszunk meg valamit?- kérdezi David mire örömmel bólintok.
- Most meg mit csinálsz?- áll fel Riker miközben a cipőmet húztam fel.
- Elmegyek egy kicsit Daviddel.- mondom egyszerűen.
- De beszélni akartam veled.- mondja.
- Riker, holnap elutazom veled. David-et meg vagy már 3-4 éve nem láttam.- mondom.- Na sziasztok!- köszönök el és egy puszit adok Riker-nek majd elindulok Daviddel.
- Hova utazol?- kérdezi David.
- Hawaii. A főnököm oda küldött nyomozni.- mondom.
- Az jó. Jó szórakozást és jó munkát.- mosolyog.
- Köszönöm.
Rengeteget beszélgettünk út közben majd mikor megérkeztünk egy kávézóhoz leültünk. Rendeltünk két limonádét és tovább beszélgettünk.

*Laura szemszöge*

Most szerintem bajban vagyok, mert Riker idegesen járkál fel-alá, miközben néha bosszúsan felém pillant. Ezt csinálta kb még 3 percig, majd megtorpant és az előszobába indult én meg utána. Felhúzta a cipőjét, én meg követtem kifelé az ajtón.
- Hova akarsz menni? - lépdelek gyorsan utána.
- Megakadályozok egy katasztrófát. Na meg helyrehozom, amit te elcsesztél - néz rám.
- Lucy mindennél jobban szeret téged. És őszintén elég hülye vagy, ha ennek az ellenkezőjét képzeled! - mondom, de továbbra is mellette megyek.
- Akkor miért követed még mindig velem a legjobb barátnődet? - vonja fel a szemöldökét.
- Csak szemmel tartalak - válaszolom. Tovább mentünk, majd az egyik kávézónál kiszúrjuk Lucy-t és David-et, mire elbújunk az egyik kocsi mögé. Csak néztük őket egy darabig, míg nem az egyik pillanatról a másikra David hozzáért Lucy kezéhez, ami az asztal tetején volt, mire Riker idegesen pattant fel mellőlem, én meg csak gyorsan visszarántottam.
- Az ott ráhajt a csajomra! - mordul rám.
- Ez itt - mutatok magamra - Megakadályoz egy világméretű szakítást - mondom ésszerű érvem, mire kussban marad. A percek csak teltek, de nekem emellett az ember mellett mindez óráknak tűnt. Te jó ég, mennyi ember lenne, aki nem Riker és szívesen töltöm vele az időmet. A kis idő, amit a kocsi mögött töltöttünk pont elég volt arra, hogy Lucy-ék végezzenek. Elindultak de egy pillanatra Lucy szeme az irányunkba téved és kiszúr minket. Felénk trappol és idegesen ránk néz.

* Lucy szemszöge*

David mondta, hogy el kell mennie így elindultunk. Ahogy kimentünk a kávézóból kiszúrtam, hogy a túloldalon Riker és Laura minket néznek egy autó mögül. Dühösen átmentem az úton és idegesen néztem őket.
- Ti mégis mi a jó büdös francot kerestek itt?- teszem csípőre a kezem.
- Öhm... megmagyarázom- áll fel Laura.
- Tőle akarom hallani!- mutatok Riker-re.
- Lucy nekem mennem kell.- mondja David aki végig mellettem állt.
- Rendben. Akkor majd találkozunk- ölelem meg majd David elmegy.
- Te normális vagy?- akad ki Riker.
- Na ezt kérdezhetném én is.- mondom.
- Te hagyod, hogy fogdossa a kezed és még meg is öleled?- kezdi a féltékenységi rohamát.
- Megmondtam, hogy nincs köztünk semmi. És megígérted, hogy nem fogsz féltékenykedni.- mondom idegesen majd elindulok haza. Laura és Riker követtek az utóbbi viszont csak nem hagyta abba a prédikációját. Mikor az ajtóhoz értem Laurát előre engettem és miután én is bementem becsuktam az ajtót Riker orra előtt.
- Lucy azonnal nyisd ki!- kiabáll.
- Addig álj fél lábon!- mondom és leveszem a cipőmet.
Laura viszont kinyitotta az ajtót mire Riker belépett én meg hozzávágtam a cipőmet.
- Ne dobálj már!- kiállt rám
- Ne? Hát a múltkor én is megkértelek valamire. Ú, mire is?- kezdem nyugodtan és úgy csinálok, mintha gondolkodnék. - Ja igen! Hogy ne féltékenykedj mert nincs rá okod!- vágok hozzá még egy cipőt ami a kezembe volt.
- Fejezd már be a dobálózást!- veszi ki Riker a kezemből a cipőt amit éppen hozzá akartam vágni.
- Te meg a féltékenykedést! Megmondtam, hogy nincs okod rá!- megyek be a nappaliba ahol a többiek vannak és kérdőn néznek ránk.
- Nincs okom rá? Az a majom fogdosta a kezedet!- jön utánam Riker.
- Megmondtam érthetően. Ő a barátom.- kiabálok.
- Milyen értelemben?- kérdezi Riker szarkaztikusan. Na itt lett belőle elegem.
- Hogy te megkora egy paraszt vagy! Soha életemben nem csalnálak meg. Én megbízok benned de te nem, és nem értem miért?! De mostmár mindegy. Menyj innen el!- kiabálok rá és elindulok a lépcső felé. - Ja és tudod mit? Elfelejtheted, hogy együtt alszunk Hawaii-n. Majd alszol az öcséddel!- kiabálok rá a lépcső tetejéről majd bemegyek a szobámba és becsapom az ajtót. Miért nem tudja megérteni, hogy David a barátom. Annyira elegem van az örökös féltékenykedéséből.
- Lucy engedj be!- dörömböl Riker az ajtómon.
- Megmondtam, hogy húzz innen!- ordítok rá. A következő pillanatban Riker betörte az ajtót és bejött.- Ó szóval akarsz nekem venni egy új ajtót?- kérdezem.
- Lucy én csak egyszerűen...- kezdi de a szavába vágok.
- Nem akarsz velem tovább együttmaradni.- mondom.
- Dehogynem!- elenkezik.
- Akkor megbíznál bennem. Ok nélkül csinálod az egész fesztivált.- mondom.
- Azon a srácon látszik, hogy nem csak a barátod akar lenni. És egyszerűen nem bírnám ha...- mondja de nem fejezi be.
- Riker nem tudom hányszor mondjam el még. Soha de soha nem fogok Daviddel összejönni. Én téged szeretlek. És bízom benned. Te te nem és így ez az egész nem ér semmit.- magyarázom el neki.- Nekem kéne a legjobban féltékenynek lennem, hiszen több millió lány szeretne téged pasijának.- mondom.
- De én csak téged szeretlek- jön közelebb majd megcsókol.


* Ross szemszöge *

Én ezt nem vágom. A hülye bátyám egy "szeretlek"kel megold mindent, míg én itt szerencsétlenkedek. Most vagy Lucy ennyire befolyásolható, vagy én vagyok ilyen béna. Tudom, hogy Laura még mindig szeret, egyszerűen érzem, és ez az egész, ami köztünk van is csak azt mutatja, hogy nem tudunk meglenni egymás nélkül. Mivel Laura meglépett a konyhába, így utána mentem.
- Én nem értelek - szólalok meg, mire kicsit megugrik.
- Avass be, mit nem értesz rajtam már megint? - fordul meg karba tett kézzel.
- Miért nem? - kérdezem meg a leg alapvetőbb kérdést. - Én szeretlek, és szinte biztos vagyok benne, hogy te is engem. Vagy talán nem így van? - lépek hozzá közelebb, mire hátrál, de beleütközik a konyhapultba, így nem tud tovább menni. Sarokba szorítom és szinte teljesen megszüntetem a közöttünk lévő helyet.

- Ne csináld ezt velem - suttogja.

- Válaszold meg a kérdésemet és meglátjuk békén hagylak-e - húzom még közelebb magamhoz a derekánál fogva.

- Én... - kezd bele, de mint akinek nem jön ki hang a száján csak rám néz, majd egy mély lélegzet után újra próbálkozik. - Én... Nem tudom - mondja, mire elengedem. - Sajnálom - motyogja.

- Én is. Csak az a kérdés, hogy melyikünk jobban - megyek ki a konyhából.

- Minden rendben van Ross? - néz rám Rydel, mire felveszek egy műmosolyt.

- Persze. Miért idekint történt valami? - ülök le mellé.

- Nem, asszem - válaszolja, de olyan furán néz rám, mint aki a vesémbe lát. De ezúttal nem szed ki belőlem semmit. Laura és Lucy elmentek bepakolni az útra, persze Riker követte a csaját, de ez már meg sem lep. Ahogy kész lettek mi is hazamentünk, hogy összeszedjük a cuccainkat. Ez persze eltartott egy jó ideig, mert nem tudtam mit vigyek magammal, de aztán Rydel segítségével megoldottam. Fáradtan ledőltem az ágyra és hallgattam a többiek indulásra kész örvendezését, ami a nappaliból szűrődött fel hozzám. Lassan holnap lesz, úgyhogy Hawaii vigyázz jövünk!