Soha életemben nem fájt még ennyire a fejem. Lehet, hogy abba kéne hagynom a bulizást. Vagy csak a piálást. Az estéből kb. annyira emlékszem, hogy Laura és Ross eltűntek. Ennyi. Semmi másra. És most csak remélni merem, hogy a saját szobámba vagyok. Kinyitom a szemem és... és úristen. A szoba egy romhalmaz volt. Párnák a földön, piásüvegek és minden tele volt tollal. A karom az ágy szélén volt, és ahogy helyezkedtem lelógott az ágyról és valakinek az arcával találkozott.
- AU!- hallok meg egy egy ismerős hangot az ágy alól.
- Delly! Te miért vagy az ágy alatt?- nézek le, de rájöttem, hogy ez rossz ötlet, így inkább felültem.
- Nem tudom- mászik ki, majd felkel.- Úristen! Itt mi történt?- néz körbe.
- Ez történt...- emelek fel egy piás üveget a földről.
Elhúztam a függönyt, mire a nap szinte kiégette a szemem, így inkább visszahúztam.
- Kinyitom!- megyek az ajtó felé, ahol kopognak. Delly nem is tudta volna kinyitni, ugyanis visszafeküdt az ágyba, Laura meg... na fogalmam sincs, hogy hol van.
- Jó reggelt!- köszönök a másnapos Ross-nak.
- Neked is! Nem láttad Laurát?- kérdezi és bejön.
- Éppen őt keressük. De, ha bekapcsolod a "keresem a csajom" programodat, akkor biztos hamar megtalálod- mondom.
Ross elkezdte keresni Laurát én pedig megpróbáltam Delly-t kirángatni az ágyból.
- Megvan!- kiabáll Ross a fürdőből, mire bemegyünk. Laura bent feküdt a kádban, Jack Danniels-es üveget ölelgetve. Ross leguggolt hozzá és felébresztette. Laura ennek nem nagyon örült, de legalább segíthet takarítani.
*Riker szemszöge*
Szerintem én totál káros vagyok. Na nem mintha a srácok nem lennének azok. Őszintén szívesebben ébredtem volna Lucy mellett, mint az öcsém mellett. Oldalra nézek a halál kómás fejemmel és Ryland-del találom magam szemben, aki horkol és folyik a nyála. Pedig azt hittem ezt csak olyan 5-6 éves koráig fogja csinálni. Felültem, mert valami zajt hallottam. Na az a zaj a másik öcsém Ross volt.
- Hova mész? - kérdem tőle, mire megakarna szólalni, de Ell gyorsabbnak bizonyult.
- Nem mindegy? Fáj a fejem, fogjátok be - mondja keserves, rekedtes hangon az erkély ajtóban ülve.
- Elmegyek megkeresni Laurát - válaszolja Ross, majd elmegy. Két horkantás között lökök egyet Ry-on, mire az leesik az ágyról.
- Nem akarsz valahova elveszni? - kérdi magára húzva a takarót Ry. Nagy nehezen felkelek és elkezdek gondolkozni, hogy miért van hiányérzetem.
- Hol van Rocky? - nyújtózik Ratliff, mire leesik, hogy őt hiányolom. Na ezt se híreszteljük!
- Felveszek egy használható pólót, és megyek megkeresem - mondom, majd kinyitom a szekrényt, ahonnan szinte rögtön a lábamra borult a pehelysúlyú Rocky. - Csodálatos, legalább ő is meg van - mondom, majd kiveszek egy pólót és átveszem.
* Laura szemszöge *
- Nagyon fááj a fejem - dőlök le nyöszörögve az ágyra.
- Nekeem is - borul mellém Rydel.
- Abbahagynátok? Szétmegy a fejem - veszi a fejére a napszemüvegét Lucy.
- Így legalább nem nézel ki úgy, mint akin áthajtott a metró - kelek fel, mire komor fejjel rám néz. - Inkább elmegyek öltözni - mutogatok az ajtó felé, mire Rydel olyan "ez jó ötlet" fejjel néz rám. Benyitottam a szobába, ahol Ross a pólójával a fején, félmeztelenül az ágyon feküdt.
- Kockapoci ne aludj vissza - veszem le a fejéről a pólót, mire felül. Ahogy megpillantom kócos fejét elnevetem magam, majd a fejemhez kapok és inkább abbahagyom.
- Add vissza - nyúl a pólójáért Ross, mire elrejtem a hátam mögé és lassan hátrálni kezdek.
- Csak hogy egy kicsit felkelj végre - mosolygok, mire Ross feltápászkodik és felém indul. Mögém nyúl, megfogja a pólót mind a két kezével, majd úgy ránt magához. Átölelem, mire visszaindul az ágyhoz és elterül velem együtt. Kiszedi a kezemből a pólóját, majd maga mellé teszi.
- Így egész nap eltudnék lenni - teszem a fejem a mellkasára. - Viszont fel kell kelnem, mert pocsékul nézhetek ki - kelek fel, majd a szekrényhez megyek és kiveszek egy lenge nyári ruhát és bemegyek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyozok, majd fogmosás után nekiállok sminkelni. Viszont olyan álmosnak érzem magam, hogy egy szál törülközőben a földre csúszok és a falnak dőlve becsukom a szemem. Mikor legközelebb kinyitom már Ross néz velem szemben mosolyogva.
- Nem értem miért mindig a fürdőben alszol - nevet. - És ha én nem aludhatok, akkor te sem - húz fel, majd megfogja a fésűt és kimegy. Befejezem a sminkelést, felöltözök, majd én is kimegyek. Ross a szoba közepén a telefonját bújva ül.
- Asszem eltettem egy kendőt valahova - bújok be a szekrénybe.
- Minek kendő? Vagy 40 fok van kint - áll fel Ross is, majd mögém lép és átkarol.
- Ezért kell - húzom félre a hajamat, mire Ross szemügyre veszi a szívásnyomot. - Ne nézd annyira, ez a te műved - veszem ki a szekrényből a kendőt majd a nyakamba kötöm. Lementünk az ebédlőbe, ahol a többiek már az asztalnál ülve haldokoltak.
- Miért van rajtad az a kendő? - néz a szemüvege mögül Lucy, mire csak arrébb húzom a kendőt. - Nem csodálom, hogy nem egy helyen aludtatok... Ilyen vad embereket el kell zárni egymástól - nevet.
* Lucy szemszöge*
- Felmegyek haldokolni- kelek fel az asztaltól.
- Délután elmegyünk várost nézni?- kérdezi Delly.
- Menyjünk. De előbb alszunk- áll fel Laura is.
- Vigyázz a szivivel- mondom az ajtóban Laurának, mire csak furán néz rám, de én nem mondok semmit csak Ross felé biccentek és bemegyek a szobába.
- Ágy!- dőlök be a párnák közé és becsukom a szemem.
- Ha így fekszel én nem férek el- röhög Riker.
- Elég hely van a földön is- mondom egy párnába.
- Nem alszok mégegyszer a padlón- fekszik mellém nagynehezen, mire kinyitom a szemem.
- Mit nézel?- kérdezem.
- Össze fogod törni a napszemüvegem- veszi le rólam a tárgyat.
- Ez az enyém- mondom.
- De tőlem vetted- teszi le az éjjeli szekrényre majd visszafordul hozzám.
Megfordultam, megfogtam Riker kezét és "betakaróztam vele".
- Szeretlek!- suttogja a fülembe, majd megpuszil. Már majdnem elaludtam, mikor a laptopom jelzett, hogy E-Mailem jött.
- Nem akarod megnézni?- szólal meg Riker.
- Nem
- És ha fontos?- kérdezi, mire nyöszörögve felültem és az ölembe vettem a laptopom. Megnyitottam az E-Mailemet és... és igaza volt.
- Meló?- ül fel Riker is.
- Igen. Megöltek egy embert, méghozzá itt Hawaii-n. És még a neve is olyan ismerős- gondolkozok.
- Joey McCartney? Soha nem hallottam róla- hajol a gépemhez.
- Nekem viszont nagyon ismerős a neve- teszem félre a gépem.
- Elkísérjelek?- kérdezi.
- Hova?- nézek rá.
- Dolgozni
- Ki mondta, hogy el akarok menni?- csókolom meg nevetve.- De mennem kell úgyhogy elkísérhetsz- kelek fel. Megpróbáltunk hamar elkészülni és úgy kinézni, mint akik tegnap nem rúgtak be, de nem nagyon sikerült. Hívtunk egy Taxit és elindultunk arra a címre, ami meg volt adva. Hamar megérkeztünk a városon kívül fekvő házhoz és kiszáltunka kocsiból.
- Azta. Ez aztán a nagy ház- nézi Riker a házat.
- Gyere!- fogom meg a kezét. Odaértünk az ajtóhoz és becsengettem. Nem sokkal később egy magas, barna hajú lány nyitott ajtót. Szeme kisírt volt és fekete, hosszú egyberuhát viselt. Egyből felismertem.
- Elena?!- többenek meg, de ő még mindig az arcomat nézte és próált felismerni. Egyszer csak a szájához kapott és sírva megölelt.
- Lucy- suttogta sírva. És beugrott, hogy honnan volt annyira ismerős az a név. Joey nyomozó volt. Apám társa, és Elena a régi legjobb barátnőm apja.
- Mi történt?- kérdezem könnyes szemmel, mire Elena eltávolodik tőlem.
- Bent elmondom- enged be minket. Bementünk a házba, ahol leültünk a kanapéra Elena pedig újra sírni kezdett.
- Tudsz beszélni róla?- simítom meg a karját, mire vesz egy nagy levegőt és belekezd.
- Tegnap előtt este törtnént. Megvacsoráztunk és míg én lepakoltam az asztalt ő kiment levegőzni. Aztán egyszer csak egy lövést hallottam. Kiszaladtam de már nem tudtam segíteni- sírt még jobban, mire megöleltem. - Lucy el kell tünnöd innen- néz a szemembe.- És neked is- néz Riker felé.
- Tessék?
- Hát nem érted. Megölte az apámat. Most te jössz. El kell tünnöd- mondja. És akkor hírtelen világossá vált. A fejfájásom hírtelen erősebb lett, de most társult hozzá a düh, félelem és fájdalom.
- Miért kell eltünnünk?- kérdezi Riker.
- Emlékszel Grant-re?- nézek rá.- A szilveszteri buliból- mondom.
- Igen- bólint.
- És arra is, hogy mit mondtam miután megkérdeztétek, hogy ki ő?-mivel Riker csak furán nézett emlékeztettem. - Hogy apám nyomozó volt és megölték. Ez az ember azóta is szabadon van és itt van. Elena apja az én apám legjobb barátja és a társa volt. Azért volt olyan ismerős a neve. És most őt is megölte. Én vagyok a következő- magyarázom.
- Lucy nem maradhatsz itt- fogja meg a kezem Elena, mire felé fordulok.
- Mi lessz veled?- kérdezem
- A temetés után elmegyek Európába. Apával a két hét múlva költöztünk volna oda. De egyedül megyek- mondja szomorúan.
Felkeltem és megöleltem.
- Vigyázz magadra! És a szeretteidre- ölel meg az ajtóban, majd beülünk a kocsiba és indultunk a Hotel felé.
Néma csendben néztem ki az ablakon és csak gondolkodtam. Mindenkinek igaza lett. Davidnek, Grantnek és Elenának. A legjobb, ha a szeretteimet mentem meg.
- Rydel írt. Jössz a városnézésre?- kérdezi Riker, mikor leültem az ágyra.
- Most inkább kihagyom- hajtom le a fejem.
- Lucy ne csináld már! Amióta ide jöttünk folyton dolgoztál, vagy mi koncerteztünk vagy a többiekkel voltunk. Most leléphetnénk a városnézésnél és kettesben sétálhatnánk. Én elhiszem, hogy most rossz hírt kaptál és szomorú vagy, de attól, hogy itt ülsz egész délután nem leszel jobban. Így egy kicsit kikapcsolnál legalább- mondja.
- Riker hát nem érted?! Megölték az apámat és most a társát. A gyilkos szabadon járkál és rám vadászik. És ráadásul rátok is. A szeretteimre. Az sem biztos, hogy az anyám még él. Én nem tudok most vigyorogva sétálgatni, mintha minden rendben lenne- állok fel.
- Én megértem, Lucy! De te nem- mondja majd megfordul és kimegy.
Mintha kitépték volna a szívem. A régi sebeimet újra feltépték és Riker is itthagyott. Ennél rosszabb már nem lehet...
* Laura szemszöge *
- Jössz már? - toporog Ross az ajtónál, miközben én még Delly-vel társalgok. Mivel reakcióképességem egyenlő a nullával, így Ross elkapja a kezem és int Delly-nek, hogy elvitt magával.
- Gonosz vagy - műdurcizok be, ahogy kiérünk.
- Csak a szerelmemmel akarok lenni egy kicsit. Meg amúgy is jó egy kicsit egyedül lenni, távol mindenkitől - kulcsolja össze az ujjainkat, mire halványan elmosolyodok. Egy kicsit sétáltunk, majd ahogy Ross meglátott egy függőágyat, rögtön késztetést érzett, hogy belefeküdjön.
- Inkább menjünk tovább - próbálom felhúzni, mire ő húz az ölébe. Elterül, majd a mellkasára borulok. - Talán mégis maradhatunk egy kicsit... - bújok a nyakába, mire elneveti magát. Szorosan magához ölelt, én meg csak lehúnytam a szemem és élveztem a pillanatot. Nem feküdhettünk túl sokáig ott, mert egy ismerős hangot hallottam meg.
- Laura! - szól Kat, mire felkapom a fejem. Kikelek a kényelmes helyzetemből, majd megölelem.
- Mit szeretnél Kat? - nézek rá kérdőn.
- Először is sok boldogságot! - nevet.
- Ó, tudod mi csak..
- Héj, én is látom, hogy mi van. Nem kell magyarázkodnod - fogja meg mosolyogva a vállam. - Amúgy meg a fotósok keresnek. De most mennem kell, mert találkozóm van - mondja, majd megölel és elmegy.
- Bocs kicsim, de te is hallottad - igazítom meg a hajam.
- Ez a lány... - kezd bele Ross, de leállítom.
- Szemed le vedd róla! Hidd el nem az eseted. Ellentétben velem - teszem a kezem a mellkasára, amint fölkel. Megcsókolom, majd elindulok a fotósok keresésére. Meg is találtam őket a medencéknél, de nem igazán úgy néztek ki, mintha keresnének engem.
- A kamerák kedvence megérkezett - mosolyog az egyik fotós. - Miért nem lazulsz? Még a végén ránk fogják, hogy lefoglalunk - nevet.
- Én úgy tudtam, kerestetek - értetlenkedek.
- Mi ugyan nem. Lazulós nap van, menj te is inkább a szőke barátocskád már tuti hiányol - mondja, mire csak mosolyogva bólintok és Ross keresését kezdem meg. Nem értem ezt az egészet. Kat át akart verni? De mégis miért? Ch...
Visszasétáltam a hotelba, majd a szobában Ross mellé dőltem.
- Ez viszonylag gyors volt - fordul felém. Így is nagyon érdeklődve nézett Kat után, nem adok neki még több indokot, hogy figyeljen rá.
- Csak egy kis félre értés volt - fordítom felé a fejem mosolyogva.
- Ha te mondod... De én nem bíznék abban a lányban a helyedben - húz közelebb magához.
- Várj, mi? - nézek fel rá, mire csak sóhajt egyet. - Valami közöd van Kat-hez? - kérdem, de nem szól semmit. - Nem fogok kiakadni, ha igent mondasz. Pontosan jól tudom, hogy nem én vagyok az első barátnőd - ülök fel.
- De ha rajtam múlik te leszel az utolsó - fogja meg a kezem, mire elmosolyodok.
-Ne térj ki a válasz alól - bújok mosolyogva a nyakába.
- Igen, de már vége. És amúgy is megmondtam... Szeretlek! - ölel magához, majd megcsókol.
- Jöttök? - nyit be Rydel, mire szétválunk. - Oh, bocsika - nevet.
- Most már mehetünk - pattan fel Ross, én pedig utána megyek. Elindultunk városnézésre, majdnem mindannyian. Viszont Lucy nem jött velünk, Riker meg felettébb feszült és szótlan volt. Rydel még azt is lefotózta út közben, ami nem is volt ott. Rocky, Ell és Ry minden megkóstolhatót megkóstoltak. Ross meg hallgathatta, hogy fagyit akarok enni.
- Várjatok egy percet! - engedi el hirtelen a kezem, majd elrohan és pár perc múlva visszajön.
- Ez célzás arra, hogy fogjam be? - veszem el nevetve a nagy kehely fagyit, mire kikapja belőle a kanalat és fagyistól a számba nyomja. - Nyaa - nevetem teli szájjal. Tovább mentünk, és végre én is befogtam a számat hála a fagyinak, amit Ross-al ketten pusztítottunk el. Mikor visszaértünk a hotelbe egyből Lucy szobáját céloztuk meg Delly-vel, hogy megtudjuk mi is történt és miért nem jött velünk.
- Lucy! - lépünk be az ajtón, mire a keresett személy berohan az erkélyről, majd ahogy meglát minket leül az ágyra, mi pedig mellé.
- Mi történt? - kérdi Delly, mire Lucy sóhajt és hadarva, nagyokat nyelve mesélni kezd. Mi meg csak bólogatunk és bólogatunk, mintha értenénk bármit is abból, amit mond.
- Jaj Lucy, minden rendbe fog jönni - ölelem meg.
- Amúgy ma Riker az én helyemen akar aludni - közli Rydel, mire Lucy szemei elkerekednek.
- MI?! - csodálkozik idegesen.
- Asszem beszélnetek kéne és... - mondanám mondandóm, de kopognak, majd benyitnak.
- Mit szeretnél? - nézek Ross-ra.
- Egy óra múlva le tudnál jönni az előtérbe? Kiöltözve - kérdi mosolyogva.
- Öhm... Azt hiszem igen - bólintok, mire ő is bólint majd kimegy. - Mi van ezzel az emberrel? - nézek vissza a lányokra.
- Szerelmes - von vállat Rydel. - És most menj készülődni, majd én összekaparom Lucy-t a hisztijéből- mosolyog.
- Héj! - szól közbe Lucy, mire csak átmegyek a szobámba. Kiválasztom az egyik piros ruhám, majd sminkelek és hajat csinálok.
Lassan letelni készült az egy óra, mire nyugodtan, de mégis kíváncsian elindultam. Lent már Ross várt rám.
- Gyönyörű vagy, mint mindig - mosolyog. - Mehetünk? - kérdi a kezét nyújtva.
- Köszönöm és igen - mosolygom, majd megfogom a kezét. Összekulcsolja ujjainkat, majd elindulunk. - Na és mit terveztél? - nézek rá.
- Az legyen meglepetés - mondja, majd kicsit később egy hajónál megtorpan. - Az első állomás - jelenti ki, majd maga elé engedve felvezet a hajóra. Leülünk előre, majd a hajó szelni kezdi a hullámokat.
- Miért? - kérdem egy kis idő után, mire felkapja fejét.
- Szükségem van rád. Nem akarom, hogy azt hidd készpénznek veszem a jelenléted.
- Hogy lettem én a világ legszerencsésebb nője.. Ez örök rejtély marad számomra - nevetek.
- Úgy, ahogy én lettem a legszerencsésebb férfi - mosolyog, majd feláll és int egyet a hajó kapitánya felé, aki megnyom valamit a vezető helyiségben, mire lassú zene indul el. Nyújtja felém a kezét, majd ahogy felkelek magához húz, és táncolni kezdünk. A szám végére megforgat, és a karjaiba zár, majd óvatosan belepuszil a nyakamba, mire elmosolyodok. A hajó nem sokkal később megállt, Ross pedig becsukatta velem a szemem, így mentünk végig a homokon.
- Most már kinyithatod - karolja át a derekam, én pedig felnyitom szemeim.
- Te jó ég! Ross, ez valami csodálatos - nézek körbe. A pálmafák lágyan ölelik körül a kis asztalt a székekkel. Szív alakban letett égő fények fognak közre minket, miközben a tenger alig pár méterre van tőlünk.
- Tudod, ez volt életem egyik legjobb estéje - mondom, mire kicsit furcsán néz rám.
- Miért csak az egyik? - kérdi halvány meglepődöttséggel az arcán, miközben megtorpan.
- Mert két este is megelőzi a mait - mondom, ő meg csak várja, hogy kifejtsem mi is jár a fejemben. - A legjobb estém az volt, amikor a bárban megcsókoltál és megkértél, hogy legyek a barátnőd. A második, mikor itt hawaii-n szerelmet vallottál. És most ez, ez egyszerűen... - mondanám a megfelelő jelzőt, de elnémít egy lágy csókkal.
- Elmondom még ma este valószínűleg vagy ötvenszer, de.. Szeretlek - simít végig az arcomon.
- Én is szeretlek - nézek mélyen a szemébe. Tovább mentünk, és egyszercsak megszólalt Ross telefonja.
- Azt hiszem indulhatunk - teszi el a készüléket. Visszavezetett a hotelbe, majd be a fürdőbe.
- Ross én... - nyögdösöm a szavakat, a csodás látványt megpillantva.
- Várj egy percet, mindjárt jövök - válok el tőle mosolyogva.
- Én itt leszek - nevet. Kimentem és átöltöztem köntösbe, majd visszamentem és beszálltam a kádba Ross mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése