Miután hazamentünk nekiálltunk a berendezkedésnek. Vagy másfél órán keresztül pakoltunk.
- Na én készvagyok!- zuhantam fáradtan a kanapéra.
- És...- akasztja be az utolsó ruháját.- Én is kész vagyok.- ül le mellém.
- Lucy...Öhm.. Tudom, hogy különösebben nem rajongsz a gondolatért, de elmehetnénk vásárolni.- kérlel Lau kicsit félve.
- Nee! Könyörgöm Lau bármit csak vásárlást ne.- mondom.
- De ez vészhelyzet!
- Most raktál be a szekrényedbe öt plázának megfelelő ruhát! Minek neked több?- kérdezem.
- De azt rekord idő alatt tettem be és, mert változásra van szükségem.- mondja mire csak furán nézek rá.
- Minek a változás?- kérdezem.
- Csak, mert...-próbál kitalálni valamit.
- Csak azt ne mond, hogy egy srác miatt.
- Nem egy srác, hanem A srác. És nem.- kamuzza be az utolsó mondatát, elég rosszul.
- Milyen lányok jönnek be Rossnak?-kérdeztem unottan.
- A kemény csajok. Tényleg! Elmehetnénk hennás tetkót csináltatni, vagyis csak én- vigyorog.
- Laura! Drága barátnőm!- kezdem finoman. - Neked teljesen elmentek otthonról?!- szólok ezúttal keményen.
- Most az egyszer tényleg nem. Amúgy is régóta gondolkodom a stílusváltáson. Itt a jó alkalom!- magyarázza.
- Komolyan egy fiú miatt akarod megváltoztatni magad? Mi lett volna, ha azokat a lányokat szereti akiknek giga mellük van? Plasztika?-mondom.
- Az csak egy lehetőség. Vannak ruhák, amik nagyítják a mellet. A New York-i stylistom mondta. Ahogy azt is, hogy nekem minden jól áll. Ezért kísérletezek- mondja úgy, mintha élete legjobb ötlete lenne ez az egész.
- Te életed!- egyeztem bele.
Még beszélgettünk majd elmentünk zuhanyozni. Miután kész lettünk mind a ketten a saját szobáinkba mentünk.
Reggel mikor felébrettem Laura már menni készült. Gyorsan felvettem egy egyszerű ruhát:
Majd én is elindultam dolgozni. Ahogy beértem Kate fogadott.
- Szia Kate!- köszöntem neki.
- Szia! A főnök hív minket.- mondta.
- Oké Akkor menyjünk!- elindultunk az iroda felé.
- Jó reggelt!- köszöntünk.
- Jó reggelt lányok! Üljetek le.- mondta. Kate leült de én álva maradtam.
- Nekem jó álva is.- mondtam.
- Na. A lényeg, hogy az este folyamán megöltek egy embert. Egy gazdag embert. Van egy bár ahova járni szokott. A feladat a következő. Kate te utánanézel a férfi családjának, Lucy te pedig elmész a bárba. Méghozzá beépülsz. Öltözz úgy. És ne lássák a pisztolyt ami most is kilóg.- mondta a főnök.
- Oké. És mikor kell mennem?- kérdeztem.
- Holnap este lesz ott egy nagyobb parti. De vigyázz. Ott a lányok veszélyben vannak. Azért küldelek téged mert te tudsz önvédelmet. És erősebb vagy. Kate pedig jobban tud a családtagokkal beszélni.
- Oké. - mondtam. Kimentünk majd be a saját irodánkba. Átnéztük az adatokat majd hazamentünk. Mivel Lau később végez így megint be mentem hozzá.
* Laura szemszöge *
Persze mindenki ilyenkor megy szabadságra. Maradjon szerencsétlen új lány tök egyedül a csúcsforgalomban. A déli sürgés-forgásban azt se tudtam, hol áll a fejem. A szemem sarkából láttam, ahogy valaki megáll a pultnál.
- Mit hozhatok? - kérdezem, úgy hogy nem fordulok meg, és hirtelen nevetést hallok. Ismerős ez a kacaj. - Bocsi Lucy, csak jelenleg azt sem tudom hol vagyok - kapom fel az utolsó rendelést és kiviszem, majd visszamegyek a barátnőmhöz.
- Látom van meló - nevet.
- Most még istenes. 10 perccel ezelőtt, na az volt durva - ülök le nevetve. - Veled mizu?
- Megkaptam az első melóm. Egy gazdag, bárba járós fickót tegnap megöltek, én meg megyek a város legdurvább bárjába beépülni - mondja lelkesem.
- Nem akarok beleszólni, de azért vigyázz magadra! - nézek rá aggódóan. - És kívánj szerencsét! - nézek el a válla mellett, ahol épp Ross-ék jönnek be.
- Sok szerencsét! - mosolyog. Felkapom a kis füzetem, amibe a rendeléseket írom és elindulok. Most hasznát veszem a sok kifutón való mászkálásomnak.
- Mit hozhatok? - állok meg mellettük.
- Mi a mai ajánlat? - néz perverz mosollyal Rocky.
- Ne erőlködj! - mosolygok. Nehezen kitalálták, hogy mit egyenek. Leadtam a konyhának a rendelés, majd a hajamat megigazítva kivittem.
- Megkérdezhetem a pincérnő nevét? - mosolyog Rydel.
- Laura.
- Mond csak Laura, van kedved neked és a barátnődnek átjönni ma hozzánk?
- Mármint Lucy és én? - lelkesedek, de aztán eszembe jut a vásárlás, amit nem húzhatok el sokáig, mivel Ross most is simán át néz rajtam. - Szívesen mennénk, de ma már vásárlás van a tervünkbe véve - erre a szőkeség szeme felcsillan.
- Én szívesen megyek vásárolni is.
- Akkor hallgathatod drága barátnőm óbégatását egész végig, mert utál vásárolni - forgatom a szemeim.
- És hogy áll a videó játékokkal? - kérdezi Ryland.
- Tudtommal szeret játszani.
- Akkor Lucy elmegy a srácokkal, te meg jössz velem - mosolyog Rydel, a fiúk pedig erősen bólogatnak. Odahívom Lucy-t is, aki úgy szint beleegyezik. Ahogy lejárt a munkaidőm elindultunk két irányba. Bementünk a plázába, ahol Delly megtorpant, és kérdőn néz rám.
- Fekete cuccok. A legminibbek - mondom határozottan, mire furán néz rám. - Mi van?
- Csak nem vagy az a kemény csaj fajta. Viszont ismerek valakit, aki támogatni fogja a változást.
- Ki? - csillan fel a szemem, annak reményében, hogy az öccsét mondja.
- Ross. Imádni fog. Amúgy is azt mondta, hogy bombázó vagy, de olyan szerelésben... Csorogni fog a nyála - nevet.
- Az a cél - nevetek én is.
- Látszott rajtad, már az elejétől kezdve, hogy bejön neked az én idiótám - bementünk egy boltba és Rydel egy csomó ruhával bezavart az öltözőbe. Mindegyikben fel-alá kellett rohangálnom. Egy idő után Rydel kezd nagyon furcsa lenni, megint. Mintha emlékeztetném valakire.
- Elmondod, mi olyan érdekes? - nézek rá kérdőn.
- Nagyon hasonlítasz egy New york-i modellre. A járásod, az alakod, de még az arcod is. Mit is mondtál mi a vezeték neved? Az én tippem a Marano, de szólj, ha tévedek.
- Jó én vagyok, de már nem modellkedem. Ennyi és kész - szögezem le. Megvettük a ruhákat, még Lucy-nak is vettem egy pár rucit a munkájához. Haza indultunk és az egész utat végig dumáltuk.
- Riker -
Ez a Lucy... Nagyon érdekes lány. Jó értelemben. Gyönyörű, okos és humoros. Nem átlagos csaj, különleges. És szerintem teljesen belezúgtam. Nem olyan tömeggyártmány, mint Lauren. De most ő van nekem. Talán szakítanom kéne vele? Igen! Pontosan ezt fogom tenni. Szakítok vele és elmondom Lucy-nek, hogy bírom.
* Lucy szemszöge*
Míg Laura és Rydel vásárolnak én addig átmentem a srácokhoz. Rengeteget nevettem az úton. Riker elég cuki viszont egész úton alig szólt valamit. Ellentétben Rockyval aki végigdumálta az utat. Szerintem ő sem tudta, hogy miről beszél.
- Itt laktok?-kérdeztem.
- Aha.- mondta Rocky.
- Ez csúcs! Mert mi kb. két útcával arréb.- mondtam.
Bementünk majd a fiúk egyből megcélozták a kanapét.
- Kivel akarsz játszani?-kérdezte Rocky és kacsintott.
- Engem ne válasz. Nem tutsz legyőzni.- mondta Ryland.
- Oké. Akkor legyen a perverz és az egóista.- mondtam mosolyogva.
Leültünk játszani. Méghogy Ryland verhetetlen. Haha. Jó vicc. Vagy háromszor megvertem.
- Ügyes vagy!- mondta Ratliff.
- Köszi.
- Na most én jövök.- ült le Ross. Reménykedett, hogy kimerítettem az öccsét és így meg tudja verni.
Amíg ök játszottak kimentem Rikerhez, aki a medencéjük mellet ült.
- Szia!- köszöntem.
- Szi..szia!- köszönt vissza.
- Leülhetek?- mutattam mellé.
- Persze.- vágta rá. Leültem mellé. Egy ideig nem szóltunk semmit majd megkérdezte.
- Mióta laktok itt?
- Tegnap költöztünk ide. Laura pincér én meg nyomozó.- mondtam.
- Komolyan?-kerekedett el a szeme.
- Aha.
- Mázlista lehet a barátod.- mondta.
- Öhm.. nincs pasim.- mondtam. A szemembe nézett. De szép szemei vannak. Na jó ezt most tényleg így gondoltam? Nem lehetek belé szerelmes.
- Előbb utóbb úgyis megtalálod a szerelmet - mondta. Még néztük egymás szemeit, amikor megcsörrent a telefonja.
- Szia Lauren! Mit akarsz? - szólt bele elég mogorván. - Engem nem érdekelsz! Elegem van belőled! Igen szakítok! Szia! - tette le a telefont.
- Hogy lehetsz ekkora paraszt? - akadok ki.
- Mi? - néz rám értetlenül.
- Még kérdezed? Hogy lehetsz ennyire bunkó? Szerintem szegény lány megérdemli, hogy normális hangnemben személyesen szakíts vele azok után, hogy összejött veled! - mondtam.
- Most komolyan ezen vagy kiakadva? - nézett rám értetlenül.
- Igen. Eddig azt hittem, kedves srác vagy, de nem. Egy érzéketlen bunkó vagy! - mondtam és bementem. Leültem a fiúkhoz, és vártam Laurát. Hogy lehet, hogy majdnem bedőltem ennek az idiótának?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése